Ammianus Marcellinus (330-400), a késő császárkor történetírója révén tudható, hogy a császár a kvádok elleni hadjárat miatt érkezett Pannoniába. Leírása szerint a császár nehezen talált magának megfelelő szállást. Carnuntum (mai Alsó-Ausztria) ekkor már romos, lepusztult város volt. "Az uralkodó ugyan megszállt Saváriában a helytartói palotában, ám amikor el akarta hagyni a várost, összedőlt a kapu, amelyen keresztül érkezett. Római babona szerint ugyanazon a városkapun kellett távoznia, amelyen a városba érkezett, így katonái napokon át vasrudakkal próbálták a leomlott kőtömböket széttolni, hogy a császár távozhasson. Végül Brigetióra esett a választása, ahol a kvad követekkel a békefeltételekről tárgyalva olyan méregbe gurult, hogy agyvérzést kapott, és még aznap el is hunyt. Brigetióról ez volt az utolsó említés az ókori történeti munkákban. A régészeti leletanyag tanúsága szerint a római élet ezt követően lassan meg is szűnt" - magyarázta az egyetemi tanár.
Az ókori város emlékei a 18. századtól kezdődően különböző munkálatok révén kerültek a felszínre, a gazdag leletanyagot hazai és külföldi gyűjtemények őrzik. Tudományos igényű feltárások csak az 1940-es évek első felében kezdődtek, amelyek a háború után megszakadtak, és később mindössze az építkezésekhez kapcsolódó leletmentő ásatások folytak. A komáromi önkormányzat megkeresésére az ELTE ókori régészeti tanszéke kezdett 1992-ben ásatásokba Brigetio területén. Az elmúlt 19 év során a polgárváros feltételezett központjában nagyon gazdag díszítésű lakóházakat, és azokhoz kapcsolódó gazdasági épületeket tártak fel. A leletek bemutatására létesült a Klapka György Múzeum.
Az ásatások nyomán kezd kirajzolódni polgárváros szerkezete, ugyanis bebizonyosodott, hogy Brigetióban is voltak úgynevezett insulák (lakótömbök). "Eddigi ismereteink szerint az insulák 50-szer 50 méteresek voltak, és 3 méter széles, kővel burkolt utak szegélyezték őket. Ezek szabályos, egymással párhuzamosan futó és egymást derékszögben metsző utcarendszert alkotnak. Az utcák által határolt területeken belül helyezkednek el a lakótömbök" - fejtette ki a régész.
A napvilágra került lakóépületekben padlófűtés szolgálta a lakók kényelmét, és a régészeknek sikerült a csatornahálózat egy részét is feltárni. A leletek közül Borhy László mindenekelőtt a falfestményeket emelte ki, amelyekből igen sok került elő az elmúlt csaknem két évtized során. Az egyik legjelentősebb egy mennyezetfreskó, amely az Androméda- és a Pegazus-csillagképet ábrázolja körkompozícióban. A mennyezet négy sarkán pedig a négy évszak "kel életre".
Előkerült egy lakomaábrázolás is: az "állatbőrökkel" tagolt nagy képmezőkben fekete bőrű, fehérruhás szolgálók kínálják az étkeket. "A szolgálók ruházata olyan szenzációt keltett a római kori öltözékekkel foglalkozó szakemberek körében, hogy a freskónak központi szerepet szánnak jövőre az antik viseleteknek szentelt mannheimi nemzetközi kiállításon" - mondta Borhy László.
