Régészek Közép-Afrika elveszett civilizációjának nyomában
Az elkövetkezendő negyven évben a fosztogatás jutott a Nok-kultúra emlékeinek osztályrészül. "Senki sem folytatta Bernard Fagg munkáját. A Nok az illegális ásatások és nemzetközi műkincskereskedők áldozata lett a tudományos feltárás helyett" ? jelentette ki Peter Breunig, a frankfurti Johann Wolfgang Goethe Egyetem munkatársa. A lopások száma 2005-től fokozatosan csökkent, hála a szigorúbb szabályzásnak. Breunig és kollégája, Nicole Rupp vezeti azt a német és nigériai kutatócsoportot, amely 150 négyzetmérföldet tár fel Nigéria középső részén; az ásatások során az egyik lelőhelyen körülbelül 1700 terrakottadarabot találtak.
A felszínre hozott agyagtárgyak téma tekintetében igen változatosak, ám vannak állandó jellemzőik is: nagyméretű fejek, mandulaformájú szemek, kettéosztott ajkak; a fejeken gyakorta van fejdísz vagy hajviselet, ami a magas státusz jelzése lehet. Az agyag mikroszkopikus vizsgálatából a szakemberek arra következtettek, hogy a térségben központilag szabályozott gyártás folyhatott.
Breunig és Rupp körülbelül húsz vaseszközt is talált a feltárás során. Egy Intiniben feltárt vasolvasztót a benne talált faszén radiokarbonos vizsgálata alapján i.e. 519 és i.e. 410 közé datáltak, ami még a Fagg által feltételezett időpontnál is korábbi dátum. A feltárások alapján ? mivel a felszínre hozott kőeszközök és vaseszközök igen közel voltak egymáshoz és vélhetően ugyanazon háztartások használták őket ? a német régész és csapata azt feltételezi, hogy a vaseszközök nem azonnal váltották fel a kőeszközöket, hanem csak azt követően, hogy elegendő mennyiségű vasat tudtak termelni. A feltárások megerősítik azt a régészek által széleskörűen elfogadott feltételezést is, amely szerint Afrikában a kőkort egyenesen a vaskor követte.
A feltárások ráirányítják a figyelmet az afrikai régészet egyik vitás kérdésére, ugyanis egyes kutatók szerint a térségbe a Szaharán keresztül, kívülről jutott el a vas megmunkálásának technikája, míg mások szerint azt a helyiek maguk fejlesztették ki. A vitában Breinig egészen addig nem kíván állást foglalni, míg jövőre egy francia szakemberrel meg nem vizsgálja a Nok-kohókat.
A Nok-kultúra valamivel i. sz. 200 után hanyatlott le, a bukás oka Breunig szerint a természeti erőforrások túlzott kihasználása és a faszéntől való függőség lehetett.
A művészettörténészek sokáig úgy gondolták, hogy a Nok művészet elszigetelt jelenség volt, ám most azt valószínűsítik, hogy kapcsolatban lehetett a későbbi, egykoron Dél-Nigériában virágzó Ife-kultúrával. "Még további kutatásokra lenne szükségünk, hogy kimutassuk a stílusbeli folytonosságot a Nok és az Ife között" ? jegyezte meg Nusa Hambulu, a Múzeumok és Emlékművek Nigériai Nemzeti Bizottságának kutatási igazgatója.