A két toronyhoz két templom tartozik. A csúnyácska, újacska, ám tökéletesen felújított evangélikus, kívül nagyon sárga, amihez az elhanyagolt paplak még elhanyagoltabb kertjén át vezet az út, belül egészen sajátos, konyhakredencre hasonlító fehérre festett oltárral, amelybe a szószék is be van építve, és egy csöndesen porladó-enyésző katolikus, amelyet a XIII. században építettek, a XVII-ben csodás ablakokkal, szamárhátas kapuval egészítettek ki, és láthatóan nem költ rá senki egy fillért sem. Előbbiben áll még egy két éve felújított orgona is, így hát már ezért is ez volt a Régi Zenei Napok újabb koncertjének helyszíne.
A hangversenyt a művészek, Zádori Mária énekesnő és Szekendy Tamás csembaló-, fortepiano-, orgonaművész Dabasi László emlékének ajánlották, aki a közelmúltban hunyt el 55 évesen. Mivel a vidéki zenészeknek úgyis kevesebb figyelem szentelődik általában, és mert egy régizenés együttes még ennél is kevesebb országos figyelmet kap, e helyütt is szeretnék megemlékezni a kiváló brácsaművészről, aki a 25 éves együttes alapító tagja volt, derűjével, aktivitásával a zenekar meghatározó tagja, és nemcsak hogy méltatlanul korán ragadta el a halál, de talán egy kicsit több orvosi figyelem mellett még most is élhetne.
"Jubilet tote civitas", az első számban Monteverdi arra hívott, hogy ünnepeljen az egész közösség. Fura fintora az életnek, a megemlékezés, az enyésző környék, a poros falucska, a mostani közhangulat fricskája. Jó, hát akkor ünnepeljünk. A zenét például, ezt az estét, a két kivételes művészt, Szekendy méltatlanul nem közismert hihetetlen muzsikusi vénáját, és Zádori megunhatatlan, szárnyaló, fényes, megindító, lélektől lélekig szóló énekét, a zene ünnepeit nagyvárosokban, és kis, fura, poros falvakban. A zene mindenhol egyformán szól, felemel, ha jó. Ez nagyon jó volt.
