A Piazza Venezia fehér emlékművének, az eredetileg II. Viktor Emánuel király tiszteletére emelt Haza Oltárának erkélyéről sokaknak a mai napig Benito Mussolini jut eszébe Olaszországban, a fasiszta diktátor pózai és szónoklatai, és különösen 1940. június 10., amikor a Duce bejelentette Olaszország belépését a második világháborúba. A hivalkodó fehér építményt a rómaiak nem kis iróniával "írógépnek" is nevezik.
Vidotto abból a megállapításból indul ki, hogy a háború után a fasiszta emlékek miatt egyetlen gyűlést, vagy felvonulást sem rendeztek az emlékműnél, pedig a Haza Oltárának olyan szimbólumnak kellene lennie, amely egyesíti a nemzetet. Ezt akarta Carlo Azeglio Ciampi korábbi köztársasági elnök is, amikor 20 év után újra megnyitotta. A professzor azt javasolja a védelmi miniszternek és Róma főpolgármesterének: jövőre, június 2-án, az Olasz Köztársaság ünnepén, a hagyományos felvonulás dísztribünjét állítsák fel a Piazza Venezián, de tüntetően háttal az ominózus balkonnak. Így lezárulna egy fejezet és új nyílna meg a mai Itáliában.
A javaslat, mint az várható volt, vegyes reagálásokat váltott ki. Az egyik kolléga szerint a kezdeményezésnek akkor van értelme, ha az a célja, hogy visszaadják a térnek megemlékezési funkcióját, bár a fasizmussal való kapcsolata inkább az idősebbeket foglalkoztatja, a fiataloknál nem lát ilyen problémát. Épp így defasizálódott a Mussolini által épített sportkombinát, a Foro Italico is.
Egy másik kolléga úgy véli, hogy a Piazza Venezia évtizedek óta csak forgalmi csomópontként ismert, senki sem gondol Mussolini erkélyére. A fasiszta gyűlések emlékét pedig már kitörölték a stadionokból és a Szent Péter térről is. Ismét mások észrevételezték, hogy senki sem követeli már a teret a jobboldalnak és a javaslattal lehet, hogy ellenkező hatást érnének el, mert felelevenednének újra a régi emlékek.
