A kiállítás azért egyedülálló, mert a Magyar Természettudományi Múzeum múmiagyűjteményéből tíz múmia kiegészül a feltárási hely, azaz a váci Tragor Ignác Múzeum tárgyi anyagával.
A váci Fehérek templomának 1994-es felújítása közben a munkások megtalálták a templomtorony alatt lévő kriptát, melyről az utókor megfeledkezett. A kripta a padlótól a mennyezetig zsúfolásig tele volt egymás tetejére halmozott, gazdagon díszített koporsókkal. Amikor felnyitották őket, meghökkenve látták, hogy a legtöbb koporsóban nem csontok, hanem természetes úton mumifikálódott holttestek voltak. A kriptában kialakult, barlangokéhoz hasonló klíma lehetővé tette, hogy a testek ilyen jó állapotban fennmaradjanak, továbbá a fenyőfából készült, faforgáccsal bélelt koporsók is elősegítették a kiszáradást.
A nem mindennapi leletegyüttes feltárását a Váci Püspökség engedélyével a Tragor Ignác Múzeum munkatársai végezték. A feltárás során 262 koporsót és 263 ember maradványait (az egyikben egy anyát és gyermekét temették) találtak, negyven emberi holttest egy osszáriumban pihent. Közülük több mint 200 kifejezetten jó állapotban maradt fenn. Ez Európában a második legnagyobb múmiakollekció.
A kriptát 1731–1841 között használták temetkezésre a váci lakosok. A mumifikálódott elhaltak között több egyházi személy, kereskedő, lovassági ezredes, nemesi testőrségi főtiszt és számos polgári tisztségviselő is volt. Eddig 166 embert sikerült azonosítani a koporsókra festett nevek és évszámok segítségével.
Szvák Enikő, Magyar Természettudományi Múzeum muzeológusa, a vándorkiállítás kurátora a megnyitón elmondta, nem lehet méltó módon bemutatni a múmiákat a történelmi kontextus és az egyéni élettörténetük nélkül, és erre eddig a három évtized alatt sosem volt példa.
Zomborka Márta, a feltárás vezetője, a váci múzeum néprajzos muzeológusa hozzátette: szeretnék a saját, 1998-ban nyílt és 2016-ban felújított állandó kiállításukat megújítani, valamint a Természettudományi Múzeum vándorkiállítását frissíteni saját leletanyagukkal, ugyanis a kriptában talált mintegy 1800 tárgy a Tragor Ignác Múzeum gyűjteményébe került.
Matkovich Ilona, Vác polgármestere elmondta, megpróbálták felkutatni a ma élő rokonokat, néhányat közülük találtak is, senkinek nem volt ellenére, hogy felmenőiket egy tárlat anyagaként lássák. Hozzátette, számára is érdekes volt nemcsak fényképen, hanem élőben látnia Würth Ferenc kétméteres múmiáját: Würth a váci nagypréposti palotát építtette, amelynek a felújítását éppen most kezdték el.
A békéscsabai tárlaton tíz múmia látható, köztük Sándor Teréziáé.
A nő pontos kilétét sokáig homály fedte, támpontot egyedül a múmián lévő apácaruha jelentett. A koporsón az elhunyt neve egyáltalán nem, csupán a halálozás éve szerepel. A halotti anyakönyvek átnézésekor kiderült, hogy 1783-ben 17 nőt temettek el, akiknek életkora 30–50 év közé volt tehető, de közülük csak egy volt apáca. A bejegyzés szerint 1783. szeptember 4-én hunyt el Sándor Terézia pozsonyi klarissza apáca.
A múmia vizsgálatakor kiderült, a szívtájékon 8 cm átmérőjű, éles peremű, kerek bemetszés nyoma látható. A mellkas radiológiai felvételein jól látszik a szív elől eltávolított bordarész helye és a tüdő meszes tbc-s gócmaradványának árnyéka. Előrehaladott tuberkulózisra utal a csigolyatest teljes pusztulása is, ami miatt a gerincvelő összenyomódott és az apáca meghalt.
Vajon miért távolították el az apáca szívét?
A rejtély megoldására több elmélet is létezik. Talán tudományos vizsgálatok céljából vették ki a szívét, vagy esetleg gyilkosság áldozata lett? Ezen feltevések azért nem állják meg a helyüket, mert egyrészt nem szabályos boncolás történt, másrészt más egyéb külsérelmi nyom nem észlelhető a testen. A szív eltávolításának egy újabb – és talán legvalószínűbb – magyarázata az elhunyt jelképes hazatemetése lehetett. Bár testét a Fehérek templomának kriptájába temették, szívét kivették, és vélhetően hazaszállították szülővárosába, hogy ott jelképesen örök nyugalomba helyezzék. Ezt alátámaszthatja az is, hogy az enyhe időjárás miatt a holttestet nem lehetett a bomlás megindulása nélkül hazaszállítani.
A tárlaton látható egy anya és gyermeke maradványa is. A 26 éves nő, Weiskopfné Borsodi Terézia 1794-ben szülés közben vesztette életét, császármetszést hajtottak végre rajta, hogy a gyermek életét megmentsék. Bár a kisfiú élve született, csak néhány órával élte túl anyját.
A kiállítás október 29-ig tekinthető meg a Munkácsy Mihály Múzeumban Békéscsabán.
A kép forrása Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba.
