A temető, amelyet egy áruház építését megelőző feltárások során találtak, távol esik a várostól, a Brigetióból nyugati irányba kivezető út mellett van. Teljesen megszokott volt, hogy a rómaiak a temetőket a városból kivezető utak mentén képezték ki - mondta el az ásatást irányító Borhy László egyetemi tanár, az ELTE Ókori Régészeti Tanszékének vezetője.
Ismertetése szerint Brigetio már az i.sz. II. században létezett. Nagy kiterjedésű város volt, 15-20 ezer fős lakossággal. Három településrészből állt: volt a katonai tábor, ahol a 6000 fős légió állomásozott. Körülötte a táborváros helyezkedett el, ahol a légiót kiszolgáló iparosok, kereskedők, valamint a katonák családtagjai éltek, s volt a polgárváros. "Elég nagy kiterjedésű a temető, eddig körülbelül 100 sírnak a foltját találtuk meg, s harmincat bontottunk ki. A nekropoliszban vannak hamvasztásos sírok és csontvázas temetkezések is; érdekes, hogy nagyon kevés csont van a sírokban. Akad olyan temetkezés, amelyből melléklet előkerült, de nincs mellette csontváz: kiástak egy emberméretű, hosszúkás sírt, de mégse helyeznek bele elhunytakat. Nagyon érdekes jelenség, de egyelőre még nem tudjuk az okát, hogy miért cselekedtek így" - magyarázta Borhy László.
A sírok kelet-nyugati tájolásúak. A hamvasztást halottégető máglyán végezték, onnan hozták a hamvakat, amelyeket beleszórtak a sírgödörbe. "Pénzérmeket érdekes módon nem találtunk eddig a sírokban, de római kori kerámia került elő, ami a II-III. századra keltezi a temetőnek ezt a részét" - mondta Borhy László. A leletek között akadnak bronz fibulák (ruhakapcsok), valamint apróbb használati tárgyak. "Van egy nagyon érdekes alakú szarkofágunk. Nem is maga a szarkofág érdekes, hanem a lefedése, hiszen egyetlen kőtömbből faragott lapos fedőt helyeztek el a tetején, ami meglehetősen ritka" - emelte ki a régész.
Mint kifejtette, a szarkofágoknak általában háztető alakú és díszítő sarokelemekkel (akrotérionokkal) ékesített fedele volt. A késő római időszakban már nem faragtak szarkofágokat, vagy régebbi szarkofágokat használtak fel újra, vagy síremlékekből (sírsztélékből) állítottak össze a kősírládákat, s a fedelét is ugyanígy oldották meg egy sztélének a tetejére való helyezésével.
"Lehet, hogy volt egy átmeneti fázis, amikor már nem faragtak háztető alakú szarkofágfedeleket, hanem díszítetlen kőlapot helyeztek a tetejére. Egy még későbbi időszakban rájöttek arra, hogy faragni sem érdemes, hanem korábbi síremlékeket ráfektethetnek a szarkofág tetejére. Erre is nagyon sok példa van Brigetióból is. Lehet, hogy sírsztélének készült ez a szarkofágfedő, de nincs rajta semmiféle díszítés és szemmel láthatóan úgy képezték ki a felületét, hogy illeszkedjen a szarkofág belsejébe" - mutatott rá Borhy László, hozzátéve, hogy ezzel a jelenséggel még nem találkozott, de kollégái sem tudtak párhuzamot említeni Aquincumból, vagy egyéb magyarországi római kori lelőhelyről.
