Rekonstruálták a Heródes-kori Szentély udvarának mozaikpadlóját Jeruzsálemben a megtalált mozaikdarabkák alapján.
A Templomhegyről mintegy tizenöt éve kidobott építési törmelék folyamatos átszitálásával és vizsgálatával foglalkozó kutatócsoport telephelyén, a Micpe Hamasuot nevű Jeruzsálemi domboldalon létrehozta a Heródes-korában újjáépített jeruzsálemi zsidó Szentély udvarán található mozaikpadló pontos másának egy négyzetméteres modelljét.
A kutatók néhány évvel ezelőtt közzétettek egy jelentést a megtalált mozaikrészek matematikai modellek segítségével történő összeillesztésével a lehetséges mintázatokról. Ennek alapján a világ különböző pontjain számos helyen rekonstruálták a kétezer évvel ezelőtti padlót. A jeruzsálemi kutatócsoport úgy véli, hogy az általuk elkészített változat mutathatja be a legjobban és legpontosabban az egykori valóságot.
Nagy Heródes (i.e. 74/73-i.sz. 4.) hatalmas építkezéseiről is ismert. Egyik legjelentősebb vállalkozása Jeruzsálemben a zsidó Szentély felújítása, újjáépítése volt.
A Szentély méretét és arányait pontosan szabályozták a Biblia szövegei, de körülötte a rá jellemző grandiózus építkezésekkel jelentős változásokat hajtott végre. Támfalakkal vette körül, majd feltöltötte földdel. Hatalmas terasszá alakította az épület körüli dombot, ahol jelenleg az Al-Aksza muzulmán épületegyüttese található, és melynek nyugati támfala a Siratófal.
A zsidók felkelésének leverésekor, i.sz. 70-ben a római légiók lerombolták az egykori épületeket, csak a hatalmas terasz maradt fenn. Még lerombolása előtt a rekonstruálthoz hasonló padlón járt a Szentélyben az evangéliumok szerint Jézus.
Az Újszövetség szerint Jézus fiatal korában zarándoklatra és tanulni ment a Szentélybe, idősebb tanítóként pedig kizavarta onnan a kufárokat és a pénzváltókat. A zsidó vallás szerint minden évben háromszor a jeruzsálemi Szentélyhez kellett járulni a zarándokünnepeken.
A mozaikpadlót különböző színű, más-más területekről származó kövekből rakták ki, színes geometrikus mintázatokat formáltak a kis kődarabokból. A kézzel faragott kövek alapanyaga a jeruzsálemi hegyekből származó világos mészkő és a Holt-tenger környékén fejtett sötét színű kövek, valamint az Égei-tenger vidékéről importált márvány volt.
A háromszínű, fekete, fehér és barna padló újraformálásában a Szentélyt bemutató korabeli szövegekre is támaszkodtak. Többek közt Josephus Flavius, a korszak zsidó történésze is írt arról, hogy a Szentély udvarát „mindenféle kövekből fektették".
A rekonstruált padlózat látogatható az Olajfák hegyének közelében, Micpe Hamasuoton, ahol a vállalkozó kedvű látogatók a törmelék átszitálásában is segédkezhetnek, természetesen csak a járvány után.
Fotó forrása: Israel Archaeology Foundation
