Remek rimék
Nemes Csaba festő jó ideje használja már a tömegkultúra és média képeit a művészi reflexióihoz. Legismertebbek a feleségével, Szépfalvi Ágnessel 1996 óta közösen készített, a diafilmgyártás aranykorát idéző story boardjai. Ezúttal messzebbre ment, a Velencei Biennálé pályázata kapcsán elhíresült, társadalomkritikus projektjét valósította meg hanggal, animációval, filmmontázsokkal, csapatmunkában. A budapesti utcákon tavaly ősszel történt, sokak számára ma is érthetetlen jeleneteket egy-egy emblematikus képsor segítségével idézi fel a szoborcsarnokban elhelyezett, decensnek tűnő monitorokon pergő képek sora. Minden képernyőhöz jár egy fülhallgató, és egy babzsák-fotel. Sorba lehet állni, mint valami népszerű videotékában, közben figyelni némában az ismerős képsorokat. A tank elindul című, videoklipszerűen megrajzolt, rockzenés etűd például egészen játékszerűvé távolítja az annak idején az Indexen megjelent amatőr felvételt, amely talán egy Deák téri lakás ablakából készülhetett. A nézőpont, ami megfelel azoknak, akik értelmezni tudják a történéseket, de képtelenek azonosulni vele. Ahogy Nemes Csaba filmötleteit végigüljük, amelyeket Magyarósi Éva és Kupcsik Adrián segítségével kivitelezett, világosodik a kép egy keveset.