Az 1959. évi IV. törvény a "Polgári törvénykönyv"-ből személyi tulajdonként ismeri el az állampolgárok személyi szükségleteinek kielégítését közvetlenül szolgáló vagy előmozdító javakat: a családi házat, a berendezési és használati tárgyakat, úgyszintén a személyi tulajdon körébe vonja a kisegítő mellékgazdaság céljait szolgáló háztáji gazdaságot. Az új törvény a Rákosi-korszak tulajdonellenes politikájától való elhatárolódást volt hivatva jelképezni és bizonyítani.
