A XX. század második felének magyar történelmét bemutató közgyűjtemény munkatársai a Hősi Emlékművek Ápolásáért Alapítvánnyal és a Volt Leventék és Hadifoglyok Baráti Körével közösen szerveznek internetes történelmi vetélkedőt Hódmezővásárhely második világháborús emlékeinek megőrzése céljából.
Az első két fordulóban a világháborúhoz és a hadifogsághoz kapcsolódó tesztkérdésekre kellett választ adnia a nevezett, közel harminc közép- és általános iskolás diáknak. A harmadik fordulóban esszé keretében dolgoznak fel egy a "nagy világégéshez" kapcsolódó személyes történetet. Ehhez nyújtott segítséget az Emlékpont azáltal, hogy egy rendhagyó történelemórán ismerhettek meg három veteránt, a háború hadszíntereit és hadifogság világát.
Muzsik András 1942-ben került ki az orosz hadszíntérre, ahol tábori tüzérként vett részt a doni harcokban. Az 1943. januári szovjet áttörést követően emberpróbáló körülmények között, mínusz 40 fokban, legyengülve, élelem nélkül vonultak vissza. Ausztriában esett amerikai fogságba, ahonnan 1945 augusztusában sebesülései miatt hazaengedték, de az orosz zónába érve letartóztatták és meg sem álltak vele a romániai Constancáig. A Fekete-tengeren átvitték őket hajóval a szovjet táborokba.
A történet ezen részénél felcsillant a tanóra másik előadójának Török Pál Miklós tüzér alezredesnek szeme, hiszen kiderült, ugyanabban a lágerben raboskodtak. Több mint hat évtized után egymás nyakába borultak az egykori rab- és sorstársak.
Török Pál Miklós példákkal, idézetekkel, tanulságokkal színesítette előadását. Utolsó honvédként hagyta el Hódmezővásárhelyt 1944. október 8-án, még egy utolsó gépfegyversorozatot lőve a Vörös Hadseregre. Háromszor sebesült meg: lábában orosz tüzérségi lövedék darabja, szemében szerb gránátszilánk van, Drezda bombázásakor pedig légnyomást kapott. Elmondta, hogy bajtársi összetartozás és a hit segítette abban, hogy túlélje a szovjet táborokban eltöltött négy évet. "Oroszország a lehetetlen történetek hazája" - jelentette ki. Volt, hogy egy hónapig egyáltalán nem kaptak ételt, de a kolhoz fagyos földjén minden nap találtak be nem takarított burgonyát, amiből krumplipürét készíthettek. Így jobban éltek, mint az őreik és az a parancsnok, aki éhhalálra ítélte őket.
Megjegyezte, hogy a kommunizmus és a Vörös Hadsereg bűneit már első bevetésén, 1944 októberében, Földeák visszafoglaláskor megtapasztalta: a falu egyik házában egy 75 éves öregasszonyt találtak, akit kukoricacsutkával becstelenítettek meg és kínoztak halálra a "felszabadító katonák". Elmondta, fontosnak tartja bemutatni ezeket a történeteket, mert nlgy évtizeden keresztül mint ludovikás tisztnek, megbélyegzett emberként kellett élnie, őt és bajtársait pedig fasisztának nevezték a történelemkönyvekben, és a közvélemény is elítélte háborús szerepvállalását, pedig csak hazafias kötelességüknek tettek eleget.
Juhász Imre a "fiatalabb generációt" képviselve elmondta, hogy leventeként sorozták be '44 őszén, de Komáromnál megszökött. A hadifogsággal szerencséje volt, mert az amerikaiak által ellenőrzött táborban bőven kaptak enni, és elviselhetőek voltak a körülmények. Élete további részében viszont megszenvedte a magyar politikai rendőrség, az ÁVH "vendégszeretetét". A Fehér Gárda ellenállási mozgalomban történt részvétele miatt 1950-ben letartóztatták, majd internálták. 17 nappalon és éjjelen át kínozták az Államvédelmi Hatóság szegedi kínzókamrájában, a Tisza Szálló pincéjében. Családjához négy év múlva, 1954-ben térhetett haza.
A diákok a tanóra hivatalos befejezését követően sem siettek haza, körbefogták az előadókat és még percekig hallgatták a színes elbeszéléseket. A vetélkedő eredményhirdetésére május 25-én, vasárnap 10 órától a Hősök napi megemlékezés keretében kerül sor a Kossuth téren, az első helyezettek egy ausztriai kiránduláson vehetnek részt.
