December 13-án nyílt meg Pécsett az m21 Galériában az idei Derkovits-ösztöndíjasok bemutatkozó kiállítása. A kurátort, Don Tamást kérdeztük.

Miben különbözik a Derkovits-ösztöndíjasok vidéki kiállítása tavalyi, Műcsarnokban megrendezett tárlattól?

Immár negyedik éve mutatkozik be a Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása Pécsett, ezúttal Derkó ’19 címmel. Ezen a kiállításon más művek szerepelnek, mint a márciusi Műcsarnokbeli tárlaton. Míg ott azok az alkotások voltak láthatóak, amelyekkel megpályázták és megnyerték az ösztöndíjat, addig a mostani bemutató tulajdonképpen összegzi a művészek egész éves alkotói tevékenységét, így az ösztöndíjasok idei legfontosabb műveit láthatja a közönség.

Don Tamás
Forrás: Enyészpontok

Sokféle technikával és sokféle témakörben készültek művek. Hogyan sikerült rendet teremtened a elrendezésben? Mik voltak a fókuszpontjaid?

Igen, összesen 26 különféle gondolkodásmóddal és alkotói metódussal rendelkező művész munkáit kellett összefognom. Mindig nehéz feladatot jelent, hogy miként lehet optimálisan megrendezni egy ilyen jellegű kiállítást. Ilyenkor sokszor a gyakorlat felülírja az előzetes kurátori elképzeléseket, mivel sok tényező az utolsó pillanatban derül ki. Tehát gyakran improvizálni kell, és ez izgalmas kihívást jelent. Az installálás során törekszem arra, hogy ahol lehet, párbeszédbe hozzam a műveket egymással, vizuális vagy tartalmi összefüggéseket keressek köztük. 

Hogyan esett rád a választás, hogyan lettél te a kiállítás kurátora?

Talán azért kértek fel engem, mert évek óta foglalkozom a fiatal művészek helyzetével. Már a mesterszakos szakdolgozatom is a pályakezdő művészek szituációjára, a hazai képzőművészeti intézményrendszeren belüli perspektíváira fókuszált. Azóta is több projektben foglalkoztam a témával, például a Küszöb Fesztiválon vagy a munkahelyemen, a debreceni MODEM-ben tavaly ősszel megrendezett Ezek a legszebb éveink? című kiállításán belül.  

A Derkovits-ösztöndíjasok pécsi kiállításának megszervezésében lassan már rutinom van, idén harmadszor rendezhettem a beszámoló kiállítást. Évről-évre mindig arra törekeszem, hogy egy letisztult, szép kiállítási display jöjjön létre, és ne egy kipakolásra hajazzon az anyag. Ezt sokszor nehéz megvalósítani, mivel a résztvevő művészek nagyon különböző módon gondolkodnak a művészetről. Kurátorként arra törekszem, hogy mindegyik mű érvényesülni tudjon, és adott esetben bizonyos hasonlóságok is felfedezhetőek legyenek.

Vannak olyan témák, melyek több műben is visszaköszönnek, amelyek tipikusan foglalkoztatják ma a fiatal képzőművészeket?

Igen, vannak, ilyen például a női szempont jelenléte, ami talán Fátyol Viola, Tranker Kata és Kocsi Olga esetében jelenik meg leginkább. Ezenkívül szembetűnő, hogy az absztrakció különböző formái milyen hangsúlyosak egyes művekben.

Meglátásod szerint mi a Derkovits-ösztöndíj legfontosabb szerepe a fiatal művészek számára?

Ez az egyik legrégebbi és legfontosabb állami támogatás, amely a 35 év alatti művészgenerációt segíti. Ez egy rangos elismerés, mely szakmai referencia is egyben. Másrészt a vele járó összeg segíti a művészeket, hogy minél inkább a saját tevékenységeikre koncentrálhassanak. Azt gondolom, hogy az ösztöndíj az elmúlt években viszonylag objektív képet ad arról, hogy milyen tendenciák jellemzik a fiatal művészgenerációt.

Kiállítók: Ámmer Gergő, Ádám Zsófia, Bögös Loránd, Fátyol Viola, Felsmann István, Fodor Dániel János, Gosztola Kitti, Horgas Karina, Kincses Előd Gyula, Kis Judit, Kocsi Olga Piroska, Kopacz Kund László, Máriás István (aka Horror Pista), Murányi Mózes Márton, Nagy Karolina, Papp Sándor Dávid, Paráda Zoltán, Pintér Dia, Pólya Zsombor, Szabó Ottó (Robotto), Tóth Márton Emil, Tranker Kata, Trapp Dominika, Váczi Lilla Éva, Varju Tóth Balázs, W. Horváth Tibor Gyula

A kiállítás 2020. január 12-ig tekinthető meg az m21 Galériában.

Fotók: Csákvári Zsigmond/ Kultúra.hu