A kibocsátott pénzek tükrözték a gazdaság helyzetét. Míg a külföldön is népszerű jó magyar aranyforint megtartotta minőségét, addig az ezüstpénzek újra és újra áldozatul estek a pénzrontásnak. Évente kötelező volt beszolgáltatni őket, és nehezebb időkben a cserébe adott új fizetőeszköz már kevesebb nemesfémet tartalmazhatott, mégis ugyanolyan értékben kellett elfogadni. Az értékálló pénz megteremtése folyamatos kihívás elé állította a késő középkori Magyarország gazdasági szakembereit is.
Mátyás (1458-1490) trónra lépése után néhány évig elődei gyakorlatát folytatta a pénzkibocsátásban. Átfogó gazdasági reformjának életbe lépését az 1467-es esztendőhöz köthetjük, ekkor többek között átszervezték a pénzügyigazgatást és a királyi jövedelmeket is központi kezelésbe vonták. Bevezette az új, állandó értékű ezüstpénzeket, és megszüntette az évenkénti kötelező pénzbeváltást. Az árfolyam 1 aranyforint = 100 denár lett. (Pénzverésünk kezdetei, Szent István kora óta a denár volt az ezüstpénzek forgalmában a vezető címlet) Felújította továbbá a Károly Róbert idején indult, de Nagy Lajos óta szünetelő garasverést. E nagyobb címletű ezüstpénzt a gazdaság fejlődése igényelte.
A ma nyíló kiállítás a pénztörténet, a numizmatika felől mutatja be a Hunyadi Mátyástól I. Ferdinándig terjedő korszakot. A színes tablók és a tárlókban elhelyezett arany- és ezüstpénzek képet adnak a reneszánsz kori magyar pénzverésről, tájékoztatnak a kor gazdasági változásairól. Megfigyelhetjük, hogy Mátyás 1467-es reformja után megjelenik pénzeinken Magyarország védasszonya, Szűz Mária ábrázolása, de a Hunyadiak címerállata, a holló is sokukon szerepel. Szent László alakja például a magyar aranypénzek meghatározó képi eleme volt évszázadokon keresztül, míg a Madonna csaknem fél évezreden át szerepelt a magyar pénzek éremképében.
Hely: Szentendre, Templom tér 1.
Időpont: 2009. február 13-tól április 12-ig
Nyitva: szerdától vasárnapig 10-18 óráig
Belépődíj: 600 Ft / fő, Kedvezményes (diák, nyugdíjas) jegy: 300 Ft
