Restaurálják az Essegvárnál kiásott cserepeket
A tetemes mennyiségű anyagot megtisztítják, válogatják és a főbb darabok segítségével megpróbálják összerakni az egykori konyhai edényeket és korsókat. A Bánd határában levő, mészkőszirten található Essegvár korai magját egykori források szerint az 1270-es években emeltette a környék földesurának számító Igmánd nembeli Lőrinc, amely a továbbiakban neki és családjának valamint a szolgaszemélyzetnek szállásul szolgált. Egy 1309-ből származó oklevél szerint a négy jobbágyfaluból álló várbirtokot megvásárolta Lőrinte nembeli Lőrinte előkelő, akinek utódai később felvették az Essegvári családnevet.
Mivel Lőrinte Károly Róbert pártjára állt, Kőszegi Iván báró - a félelmetes dunántúli oligarcha - hadat vezetett ellene. A támadók sikerrel jártak, elfoglalták az erődítményt, és foglyul ejtették a birtokost is, akit a rettegett Iván báró parancsára lófarkon hurcolva végeztek ki. Négy esztendő múltán azonban a győztes csatákat vívó királyi hadak visszavették a bitorlóktól a várat, melyet az uralkodó az őt hűséggel szolgáló Lőrinte fia Tamásnak juttatott vissza. A magánföldesúri kővárat fokozatosan bővítették ki, így 1332-ből már ismerjük a Szent György várkápolna létezését.