A brit kőkorszaki szakik legismertebb terméke, a wiltshire-i Silbury Hill az egyik legnagyobb, emberkéz alkotta neolitikus halom Európában. Az i.e. 2800 és 2000 között épült 40 méter magas, 400 méter átmérőjű halom a helyi legenda szerint egy rég elfeledett király sírját rejti, akit lovaival és számos aranytárggyal együtt temettek ide. A domb a környező hegyekből bányászott mészkőből épült, a régészek számításai szerint 18 millió munkaóra alatt, majd ezután 248000 m3 földet hordtak a sziklákra, hogy természetesnek ható domb váljon belőle.
Az első hivatalos régészeti vizsgálatot a helyszínen William Stukeley folytatta 1723-ban, és több csontot, illetve egy koponyát is talált. Az első szervezett ásatást Northumberland hercege vezette 1776-ban. A régészek következő fellépésükkor, 1849-ben alagutat fúrtak a mesterséges domb közepébe. 1968-70-ben a BBC kamerái jelenlétében vizsgálódtak, és a környező élővilágot mérték fel.
A 2000-es beomlás
2000-ben a heves esőzések lyukat vájtak a földbe, és beomlott az 1776-os ásatási árok. Az szeizmikus vizsgálatai ekkor kimutatták, hogy a korábbi ásatások tönkretették az építmény alapjait. A javítás során a régészek két kisebb kutatóárkot is vágtak a dombba, s így az építés periodizációját segítő leletekkel lettek gazdagabbak.
Az English Heritage 2005 júliusában kiadott jelentésében azt a tervet vázolta fel, hogy a domb belsejébe az 1849-es alagút kibontásával hatolnának be, hogy belülről javítsák ki az öt évvel ezelőtti károkat. Mindezt hamar végrehajtanák, majd véglegesen visszatömnék a rekonstrukcióhoz szükséges alagutat is. "A munkálatok a régészeti vizsgálattal párhuzamosan folynának. Teljesen átvizsgálnánk a domb újonnan megnyitott részét, s ez segítene a domb építéséről alkotott kép árnyalásában is" - áll a jelentésben.
Veszélyben a kincs
Döbbenten fogadta az English Heritage döntését, és azonnali tájékoztatást kértek a munkálatok kivitelezéséről. Szerintük ugyanis "éppen az alagút megnyitása veszélyeztetné a dombot, és a helyreállításhoz inkább azt az eljárást kell megtalálni, mely a legkevesebb kárt okozza" - . Szerintük az English Heritage-nek egyrészt minden döntéséről szakmai érvekkel alátámasztva kellene beszámolni, másrészt ha már a független szakértők szerint is az alagutas-módszer az egyedüli megfelelő, akkor is jogos az aggodalom, hiszen a feltételezett királyi kincs feltárása árán tönkretehetik a dombot. "Ha ez így alakul, akkor a mi nemzedékünk sem jobb a kincskereső vandáloknál, akiknek alagútjai most problémát okoznak" - állítják.
A civilek nyílt vitát kezdeményeznek az ügyben, miután korábban már több megoldási tervet is felvázoltak. Az English Heritage átfogó vizsgálatokkal mérte fel a domb állagát, és a hosszú távú megoldást biztosító eljárást keresi. Nyilatkozatuk szerint több megoldás is lehetséges, a Heritage Action által kiválasztott megoldás csak egy a sok közül.
Az English Heritage korábban az érintettek bevonásával vágott bele a tervek elkészítésébe, s három vitafórumon ismertette az eredményeket. A 2004. szeptemberi találkozót azonban az örökségvédelmi akciócsoport nem jelent meg. A Heritage Action szerint messze vannak még a lehetséges megoldások teljeskörű számbavételétől.
Az English Heritage addig nem kezdi el a munkálatokat, amíg nem sikerül minden érintett számára megnyugtató konszenzust kialakítania. A terveket hamarosan az interneten is közzéteszik.
