A zürichi Federal Institute of Technology-ban tanító, és a projekt felett bábáskodó Theo Abt elmondása szerint a sír fontossága ellenére állapota nagyon megromlott az elmúlt időben. A Swissinfo cikke szerint így jött számára az ötlet, hogy a sír restaurálására tervet készítsenek, melybe geológusokat, tervező mérnököket, és technikai kivitelezéssel foglalkozó szakembereket is bevonjon a berni kanton más egyetemeiről és intézményeiről.
Osiris sírja, az Osireion a Nílus-völgyében Kairótól 560 kilométere délre, és Luxortól 120 kilométerre északra található. A hely körülbelül egy futballpályányi szélességű, és hosszúsága a futballpálya méretének kétszerese. Számtalan belső kamrára tagolva összeköttetésben áll a Nílussal is. A belső csarnokok és útvesztők külön érdekessége, hogy bár beengedik a Nílus vizét, mégis marad egy olyan szigetszerű képződmény, mely még a folyó áradásakor sem kerül víz alá - az élet örök győzelmét szimbolizálva a halál felett.
A Múlt-kor Egyiptom rovata gyakran beszámol arról, hogy a víz mennyire központi szerepet játszott már az ókori civilizáció történetében, s ez lett a leginkább aggasztó probléma Osiris sírja esetében is. Az épület állagának romlásával a sziget már nem emelkedik ki a vízből, hanem folyamatosan víz alatt marad - a vízszint az ókor óta ugyanis nemcsak itt, hanem a Nílus völgyében mindenhol számottevően megemelkedett.
 |
|
A víz alatti oszloprészek |
A Berni Egyetem kutatói így most nem csak azt vizsgálják, hogy miként lehetne megóvni az építményt, hanem hogy mi is a vízszint ilyenfokú megemelkedésének pontos oka. A középen álló szigeten található kőoszlopok különösen veszélyeztetettek, ugyanis a nap által felforrósított kövek éjszaka lehűlve magukba szívják a vizet, majd másnap elpárolog a víz, mely azonban különböző kristályos anyagokat hagy hátra, mely lassan szétfeszíti majd ezeket az oszlopokat.
A technikusok és mérnökök közreműködésével kidolgozott terv szerint a sziget köveit mind kiemelnék, majd teljesen kiszárítanák az építményt, ekkor visszahelyeznék a köveket - kicserélve azokat, melyek már károsodtak -, tulajdonképp újjáépítve az egész sírt, csak valamennyivel megmagasítva azt, hogy a víz újra az ókori szinthez hasonlóan folyhasson.
A remények szerint az így újjáépített sír teljesen hű marad az eddigihez, így a periodikus elárasztás (mely rituálé még ma is az egyik központi látnivaló maradt) szintén megmaradhat. A tervek elkészülte után viszont az egyiptomi illetékesek döntenek arról, hogy miként valósulhat meg az újjáépítés.
