(MTI) - Az illetékesek szerint 120 millió euróra (mintegy 33 milliárd forintra) volna szükség egy olyan állandó alapban, amelynek kamatai folyamatosan fedeznék a barakkok, őrtornyok, a krematóriumok és más építmények javítását, karbantartását a Lengyelország déli részén lévő Auschwitz-Birkenau múzeumban és emlékhelyen.
Piotr Cywinski, a múzeum igazgatója a tábor felszabadításának 66. évfordulója alkalmából hirdette meg a kampányt, amelynek üzenetét a Facebook közösségi portálon, újságokban és más helyeken is megjelenítik. "Ma már nincs nyom Treblinka, Kulmhof, Sobibor és Belzec borzalmairól - sorolta az igazgató azoknak a táboroknak a nevét, amelyeket maguk a nácik semmisítettek meg, hogy leplezzék bűneiket. - Ne engedjük meg, hogy a legnagyobb, a ma már egyedül felismerhető haláltábort elpusztítsa az idő és a közöny."
A II.gázkamra és krematórium romjai
A mentési erőfeszítésnek jelentős lökést adott a felelősségének ma is tudatában lévő Németország 60 millió eurós felajánlása. Az Egyesült Államok 12 millió dollárjával, Ausztria 6 millió eurójával és más támogatásokkal az alap már 80 millió euróra számíthat.
Az AP hírügynökség oswiecimi riportja szerint a múzeum 2012-ben jelentős összeget kíván fordítani a Birkenauban lévő 45 barakk megmentésére: a rosszul fűtött épületek emeletes priccsein éhező nők tengődtek a mindennapos kényszermunka közepette, mielőtt a gázkamrákba hurcolták őket. Néhány éve a látogatók még minden barakkba beléphettek, ma még a legjobb időjárási körülmények esetén is csak négy látogatható, mivel a mocsaras talaj és a turizmus tönkretette a többit. Még a legjobb állapotban megmaradt épületek téglapadlója is szétesik, a falak repedezettek, és a mennyezetet fagerendákkal kell alátámasztani.
Tégla barakkok
A hanyatlás egyik oka az, hogy az auschwitzi barakkokat és egyéb építményeket sietve, háborús időkben és eleve korlátozott idejű, gyilkos célra húzták fel. Ehhez járul a tömeges turizmus: tavaly csaknem 1,4 millió látogatója volt az emlékhelynek, ez háromszorosa a 2001-es számnak.
Az idegenforgalom azzal párhuzamosan lendült fel, ahogy Lengyelország, az egykori vasfüggöny mögötti kommunista állam átalakult az Európai Unió egyik gazdaságilag gyorsan fejlődő országává. Egész Európából özönlenek a látogatók a fapados és charterjáratokon a közeli Krakkóba. A növekvő érdeklődés abból is ered, hogy Auschwitz a holokauszt jelképévé, ikonjává vált. Jól mutatja ezt, hogy igen sok látogató érkezik nem csupán Európából, Izraelből és az Egyesült Államokból, de olyan távoli országokból is, mint Dél-Korea vagy Japán.
Fa barakkok
A Vörös Hadsereg bevonulása előtt a németek megpróbálták felrobbantani az auschwitzi gázkamrákat és felgyújtani a raktárakat, de pánikszerű visszavonulásuk közepette nem sikerült mindent lerombolniuk. Ma is számos eredeti építmény áll még, drámaian, vizuálisan emlékeztetve a nácik által ezen a helyen elkövetett bűnökre. A látvány segít megérteni azt is, mi volt a teljesen megsemmisített treblinkai és belzeci tábor lakóinak sorsa: a helyszíneken csak egy-egy emlékmű utal erre.
A múzeum szakemberei fehér köpenyben és kesztyűben szorgoskodnak Auschwitz modern laboratóriumaiban a még konzerválható emlékek megmentésén. Az idő ellenük dolgozik. Nemrég az egykori áldozatok által viselt, deformálódott bőrcipőket kezelték nagy gonddal, hogy amennyire lehet, megpróbálják visszaadni eredeti külsejüket.
Cipők
Az egyik helyiségben egy asszony korszerű berendezéssel szkenneli az SS náci elitalakulat egyik vastag iratcsomójának lapjait. Egy másikban éppen a hírhedt Arbeit Macht Frei felirat darabjait fotózzák: az A munka szabaddá tesz cinikus jelmondat a haláltábor bejáratát díszítette. 2009-ben ellopták és darabokra vágták, mielőtt a rendőrség kinyomozta volna a tetteseket és visszaszerezte volna a gyászos emléket: a vandalizmus is hozzájárul az emlékhely pusztulásához.
A restauráló részlegben számos fiatal, magas képzettségű szakember dolgozik, sokan arra készültek, hogy egyszer majd remekműveket fognak restaurálni. Ehelyett most olyan dolgokkal kell bajlódniuk, mint hogy miként lehet megőrizni a fogkeféket, és más, a XX. század első felében készült mindennapi használati tárgyakat, amelyeket szinte soha nem szoktak restaurálni.
A munka vezérelve: meg kell őrizni a hitelességet és nem szabad ártani a tárgyaknak. Meg kell őrizni a tábort olyannak, amilyen a Vörös Hadsereg érkezése előtt volt.
Az áldozatokról lenyírt haj
Ez azt jelenti, hogy nem lehet mindent megmenteni, például az áldozatokról lenyírt haj pusztulásra van ítélve. Az óriási hajhalom valaha különböző színű tincsekből állt, ma szinte szürke tömeg, amelyben csak egy furcsa, szőke copfszerűség különböztethető meg. Cywinski szerint bármilyen módszer a hajboglya megőrzésére "brutális és erkölcsileg igazolhatatlan beavatkozás lenne, ezeknek az emberi maradványoknak az esetében legfeljebb arra lehet törekedni, hogy minél tovább ezen a helyen őrizhessék őket".
