A Fővám tértől három perc sétára található Rugógyár Galériában szeptember 21-én nyílt meg az Innen és Túl (az érzékelésen) című kiállítás, amely Lossonczy Tamás, Szabados Árpád és a brit származású David Stuart Sutherland képzőművészek munkáiból válogat. A tárlat koncepciója, hogy ezeket a műveket párhuzamba állítsa, és párbeszédet hozzon létre a művek között, valamint a művek és a nézők között. Lossonczy Tamásnak a 20. század közepén volt a legaktívabb alkotói korszaka, Szabados Árpád főbb művei az 1970-es és 1980-as években készültek, David Stuart Sutherland pedig csak nemrég kezdett el kísérletezni a festészettel. Három alkotó, három korszak, és mégis: hol a színek, hol az alakzatok kommunikálnak a képeken, máskor pedig bizonyos festmények egész habitusukkal lejtik közös táncukat.
A kiállítás rámutat arra, hogy lehetünk különböző nemzetiségűek, élhetünk bármelyik korszakban, mégis sokszor hasonlóan gondolkodunk és látjuk a világot.
Az idén februárban megnyílt Rugógyár Galériában ez az első alkalom, hogy külföldi alkotó munkáit is bemutathatják. A kétszintes, 140 négyzetméter alapterületű kiállítótérben a magyar kortárs művészet lel újabb otthonra, valamint azok az alkotók, akik korábban kevés lehetőséget kaptak műveik bemutatására ? mondta Iványi-Bitter Brigitta, a galéria művészeti vezetője, egyben a kiállítás kurátora. A koncepció valamennyi tárlaton a generációs különbségek összehasonlítására épül, így minden alkalommal több korszakból láthatunk műveket egymás mellett. Ezt a kérdést boncolgatta a Rugógyár Galéria eddigi három kiállítása is: a Meglepő közelség című tárlat fókuszában a női sorsok, a női portrék álltak, a Pest, Párizs, háztetők című kiállításon a városi terek, a városi élethelyzetek, a hétköznapi témák voltak a középpontban, a Performatív portrékon pedig a portré műfajának határait feszegették a bemutatott munkák.
A jelen kiállítás, az Innen és Túl (az érzékelésen) témája az absztrakt festészetet, illetve annak százéves hagyományait idézi meg három művésszel, három különböző hozzáálláson, látásmódon keresztül. Ahogy a kurátor elmondta: a stílus alkotóinak kiindulópontja a jövőorientáltság, amely az egész geometrikus absztrakt festészetre is jellemző.
David Stuart Sutherland képzőművész eredetileg fotóművészként alkotott az 1980-as évektől, az utóbbi években viszont az örökösen kísérletező brit alkotó a fotóművészetet vegyíti a festészettel. Munkái egyre absztraktabb képfeldolgozást tükröztek, mostanra pedig kollázsfestészetté alakultak a vásznai. A tárlat legfrissebb munkái így hozzá kötődnek. A kurátor Sutherland Róma felett című képét emelte ki először, amely egészen apró, 1966-ból származó ? olykor magyar nyelvű ? újságkivágásokból, töredékekből áll össze hasonlóan ahhoz a látványhoz, amelyet Róma városa mutat távolról nézve. A festő ma már azt vallja, hogy a festőművészetben sokkal több dimenziót talál, mint a fotóművészetben. ?A részletek rejtik az izgalmat. Véleményem szerint az a jó kép, amelyen mindig felfedezhetünk valami újat? ? tette hozzá Iványi-Bitter Brigitta.
David Stuart Sutherland képeit a tárlat a legtöbb esetben Lossonczy Tamás festményeivel állítja párhuzamba, a két alkotó műveit sokszor egymás mellett mutatja be. Az 1930-as években Párizsában tanult magyar festő első kézből sajátította el Pablo Picassótól és Georges Braque-tól a modern képzőművészet eszközeit és egészen haláláig, 104 éves koráig készítette képeit és képviselte a klasszikus modernizmust. ?Szinte belebetegedett, ha egy nap nem festhetett? ? magyarázta a kurátor és hozzátette, hogy még akkor is dolgozott, amikor 1948-ban betiltották a műveit, és nem kapott kiállítási lehetőséget. ?Nagyon érdekes számomra az, hogy 43 év különbséggel is tudnak olyan művek születni ? úgy, hogy nem is ismerik egymást az alkotók ?, amelyek kompozíciós elveikben vagy színpalettájukban párbeszédet hoznak létre egymással és egyazon vizuális nyelvben dolgoznak? ? fűzte hozzá.
A harmadik kiállító művész, Szabados Árpád életműve az 1970-es években indult, pályáját grafikusként kezdte, és az 1990-es évekre meghatározó alkotójává vált a hazai képzőművészeti életnek. Pedagógusként több generációt oktatott kreatív képalkotásra, gyermekrajzhoz hasonló képeket is készített, ugyanakkor életművében, más jellegű műveiben, litográfiáiban hangsúlyt kapnak az érzelmek, az ösztönök, a testiség, szexualitás is. Szabados Árpád erős színei, drámai formái, vizuális nyelvi játékai harmóniát képeznek Sutherland és Lossonczy alkotásaival. Ráadásul, ahogy a kiállításon is megjelenő David Stuart Sutherland is elmondta, a magyar festőhöz hasonlóan a brit művész is skót felmenőkkel rendelkezik, így ebben is hasonlít a két művész. ?Szabados képeinek inkább saját szimbólumrendszere van, picit elbeszélőbb, narratívabb, van bennük egy-egy kis történet, amelyet fel lehet fedezni. Mégis nagyon érdekes, hogy a 2003-as Szabados-festmények a színek, a formák világával mégis párbeszédbe tudnak elegyedni Lossonczy Tamás 1982-es képével? ? magyarázta a kurátor.
A galéria alsó szintjén Lossonczy Tamástól láthatók művek az 1970-es és 1980-as évekből, folytatva a hasonlóságok feltérképezését David Stuart Sutherland és Szabados Árpád későbbi képeivel. ?Az érdekesség Szabados Árpád képeivel kapcsolatban az, hogy egyszerű mintáknak tűnnek első látásra, aztán kiderül, hogy vannak rajtuk madarak, máshol emberfigurák, és hogy a növény igazából egy állat. Érdekes játék van a Szabados-képekben? ? mondta el a kurátor. Kiemelte Lossonczy Tamás egyik, még soha be nem mutatott tusrajzát is: a kisebbik teremben látható, 1960-ban készített képe ? ekkor már 14 éve nem mutathatta be munkáit ? a festő ars poeticáját, soha nem csüggedő természetét tükrözi. Ilyen tusrajzból többet is készített a művész, ezekből valamennyin pozitív hangvételt, hozzáállást fejez ki, amellyel saját magát is motiválta a nehéz időszakban. ?Ez az én egyik kedvenc képem a kiállításon, ezzel a festő személyiségét is szerettük volna közelebb hozni a látogatókhoz? ? tette hozzá Iványi-Bitter Brigitta.
A nagyobb teremben már többnyire Lossonczy-képek láthatók: a jobb oldali falon a 2006-os Pontok és vonalak szerelme című sorozata, a vele szemben lévőn pedig különálló, mégis egységet képező festményei láthatók, köztük a Tér, út, határ című kép. ?Nagyon jó látni, hogy Lossonczy 103 éves korában is képes volt megújulni, és egy másfajta kompozíciót, másfajta festészeti technikát, egészen más látásmódot használni az absztrakt nyelven belül? ? magyarázta a kurátor. Hozzátette, hogy a címválasztása elbeszélő jelleget tükröz, amellyel kitágítja a képeinek az értelmezési lehetőségeit. Látogatásunk során ráadásul kiderült, hogy a sohasem pihenő művész saját szórakoztatására építészeti terveket is készített egy, a Duna partján álló modern művészeti múzeumhoz, valamint tervezett egy gitár alakú Zenék Házát is, hangolójában egy kilátóval.
A hosszanti falon újabb érdekes párhuzamok fedezhetők fel David Stuart Sutherland és Lossonczy Tamás életművében: ugyanazon alakzatok, kompozíciók köszönnek vissza a két külön korszakban készült alkotásokon. Itt látható Sutherland Sputynik1000 című, szintén újságkivágásokat felhasználó, az űrről és a planéták kapcsolódásáról szóló, ugyanakkor az emberi tényezőt sem mellőző festménye, valamint a sötétebb hangulatú, művészettörténeti kapcsolódásokat sejtető Szürke lépték (Dór) című alkotása. Az átellenben lévő falon Sutherland egy abszolút retróhangulatú műve, A hűtő nyitva látható, amely szintén játékosságot, kíváncsiságot tükröz, színhasználatában és egész hangulatában is az 1970-es és 1980-as évek köszönnek vissza, így is kapcsolódva Lossonczy képeihez.
?Fontos összekötő kapocs a művekben még a zene is. Mindhárom művész számára fontos a zene, a zenei ritmus beépítése a festészetbe. Ez a fajta ritmikusság, a zenei kompozíciókhoz hasonló képi megformálás mindegyik művésznél hangsúlyos alkotói magatartás? ? fűzte végül hozzá Iványi-Bitter Brigitta kurátor kiemelve, hogy David Stuart Sutherland is gyakran ad elő zenei performanszokat.
Az Innen és Túl (az érzékelésben) ? Absztrakt festészet az 1940-es évektől máig című tárlaton tehát minden kapcsolódik mindenhez, miközben az alkotóknak és alkotásoknak sikerül megőrizniük szuverenitásukat. Úgy tudnak önállóak maradni, hogy közben párbeszédet hoznak létre egymással, kiegészítik egymást, vagy éppen egy új látásmódra hívják fel a mellettük szereplő festmény, és az őket tekintő nézők figyelmét. Színek és formák tobzódására számíthatnak tehát azok, akik a Rugógyár Galériába tévednek október 30-ig, egy olyan absztrakt festészeti kiállításra, ahol nem csak érthető nyelven beszélnek a festők, de színesen és változatosan is tolmácsolják elképzeléseiket a múltról, jelenről és jövőről.
A Rugógyár Galéria kiállítótere korábban valóban rugógyárként, üzemként működött, az 1960-as és 1970-es években ez a környék ugyanis még közel sem volt olyan elegáns, mint amilyen képet ma mutat. Az indusztriális hangulat megőrzését tették céljukká a galéria kialakításakor is: a belső tér ezt az atmoszférát idézi meg a téglafalaival, a fűtő- és hűtőberendezések dizájnjával, ugyanakkor egy teljesen modern, jó minőségű belsőépítészeti térben. A környéken több kortárs galéria is létesült az eltelt évek alatt, amelyek így együttesen átfogó képet nyújtanak napjaink művészetéről. A Rugógyár Galéria következő kiállítása november elején nyílik, addig is találkozhatunk velük a Szarka utcában, valamint az október 10-én kezdődő Art Market Budapest 54-es standján.
Révy Orsolya
Fotók: Rugógyár Galéria
