A Magyar Nemzeti Galéria havonta egyszer a szokásosnál hosszabb nyitvatartással és egy-egy téma köré szervezett rendhagyó programokkal várja látogatóit. Ezúttal a retró jegyében telt az este, mely nosztalgiát kínált mindazoknak, akiknek személyes tapasztalatuk van a múlt század közepéről, a többiek számára pedig eseménydús múzeumlátogatást, egy kor művészettörténetének széles körű áttekintését nyújtotta. ?A retróérzés vidám és bensőséges viszony az elmúlt évtizedek tárgyaival, jelenségeivel, divatjaival? ? olvasható a rendezvény ismertetőjében. Habár a középpontban valóban a múlt állt, a közönség számára számos újdonsággal is kecsegtetett az este.
Ilyennel találkozhattunk már rögtön a kiállítás megnyitóján, ahol az Élő Gyűjtemény-programsorozat harmadik alkalmán egy újabb gyűjteményi darab és egy kortárs mű párosa került párhuzamba. Név szerint Nemes Attila 1943-as Lenin, illetve Gaál József Katona III. című, 2014-ben készült kortárs reflexiójáról van szó. Utóbbi alkotója elmondta: a gyűjtőnevet viselő szobor az első világháború centenáriumára készült sorozatának része. A kiállítotthoz hasonló szétégett, gázállarcos negatív hős figurájával már 1995 óta foglalkozott, és habár az évek folyamán ugyanazt a technikát alkalmazta, a kezdeti alkotások még inkább mumifikált fejekre hasonlítottak. Gaál József a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében őrzött csaknem ötezer 19?20. századi szobor közül Nemes Attila művét választotta, melyben a természeti forma jellegét megőrző kődarabból Lenin portréja bontakozik ki. Szerinte egy abszurd diskurzus alakul ki az akaratlanul hérosszá vált névtelen katona, illetve a forradalom ikonikus alakjának deformált, groteszk figurája között, amely deheroizálttá, esendővé válik a hősi halált halt tiszttel szemben. Szeifert Judit művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria kurátora elárulta: soha nem gondolta volna, hogy a Lenin fejét eltorzítva ábrázoló szobrot valaha kiállítják. Azt, hogy mégis itt lehet, új összefüggéseket teremtve az állandó kiállítás múzeumi közegében, az Élő Gyűjtemény-projekt egyik legnagyszerűbb hozományának tekinti.
?A teremtő lángész? ? Egy kultuszkép története című kiállításon retro/spektív tárlatvezetést tartott a kurátor, Krasznai Réka. Egy kisebb tömeg gyűlt össze, hogy meghallgathassa a magyar történelmi festészet egyik vezéralakjáról, Madarász Viktorról újonnan ? párizsi levéltárakban végzett kutatások alapján ? feltárt publikálatlan információkat. A kiállításon végigkalauzolva mindent megtudhattunk az elismert művész Párizsban tartózkodásáról, az ottani munkásságáról, így elsősorban a Hunyadi László siratása című festményének keletkezéséről, valamint arról is, milyen lehetőségek voltak a 19. században festészet tanulására. Krasznai Réka elmondta: ?a párizsi Szalon zsűrije a művészt három képéért aranyéremmel jutalmazta, mely most először meg is tekinthető a Magyar Nemzeti Galériában, akárcsak Madarász Zsidó menyegző Marokkóban című Delacroix-másolata?. Megbizonyosodhattunk tehát arról, hogy kiérdemelten használta rá a Napkelet című újság kritikusa a ?teremtő lángész? kifejezést. A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria kamarakiállítása ? melyet 2018. február 18-ig tekinthetnek meg az érdeklődők ? a festő halálának százéves évfordulójáról emlékezik meg.
Szintén február 18-ig látogatható a Keretek között ? A hatvanas évek művészete Magyarországon (1958?1968) című, mintegy 350 műből álló tárlat is, melyet hasonlóképp a Múzeum+-est közönsége láthatott először. Rengetegen voltak kíváncsiak a kiállításhoz kapcsolódó Élő MúzeumCafé-beszélgetésre, melyen szó volt a korról, a kor művészetéről és annak máig tartó hatásairól. Petrányi Zsolt művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori gyűjteményének vezetője, a kiállítás kurátora beszélgetett Rieder Gábor művészettörténésszel, a kiállítás katalógusának egyik szerzőjével és Gyémánt László festőművésszel Martos Gábor, az Élő MúzeumCafé-beszélgetések szerkesztőjének moderálásával. A nézői lelkesedés akkor vált igazán láthatóvá, amikor György Péter esztéta tárlatvezetésén a kisebb kiállítótermek falait a nagy érdeklődésre való tekintettel kijjebb kellett volna tolni ? azok szó szerint keretek közé szorították a közönséget. A tárlatot megtekintve mindent megtudhattunk a 3T-ről, a tabukról, a kor magyar művészeiről, a programok által pedig még alaposabban áttekintést kaphattunk az 1958?1968-ig tartó időszakról.
Mindemellett a látogatók részt vehettek Mácsay Krisztina tárlatvezetésén a Remekművek a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből című kiállításon, míg a Modern idők ? Magyar művészet a millenium és a második világháború között című állandó kiállításon Albrecht Zsófia kalauzolt végig angol nyelven.
Habár nem retró kazettás magnóról, de DJ Suefo jóvoltából már hat órától az 1950?1960-as évek tánczenéje szólt, a hangulat pedig Dalotti Tibor koreográfus táncórájával hágott igazán a tetőfokára. Valóban nem mindennapi élmény volt látni a műremekeket rejtő múzeumban latin táncot lejtő párokat, borozgató társaságokat. Ki tudja, ötven év múlva nem éppen erről az estéről tart-e majd Múzeum+ programot a Magyar Nemzeti Galéria a retró jegyében.
Fotó:
Nemes Attila: Lenin?Gaál József: Katona III.: mng.hu
Múzeum+ RETRO-plakát: Magyar Nemzeti Galéria Facebook-oldala
