Kirill Fokin Rex című művében az emberiség egy államot alkot, ám ez nem kis áldozatok árán valósul meg. A fiatal kortárs orosz szerző elgondolkodtató sci-fi darabja a pénteki bemutató után szombaton, majd március 18-án, valamint április 17-én is látható.
A Rex című darab arról szól, hogy a jövőben egy erős vezető, bizonyos Leewei Kaplan egy államban egyesíti az emberiséget, ám 130. születésnapja előtt, mérlegre téve az életét, azon vívódik, vajon megérte-e a sok áldozat azért, hogy ez a nagy álom megvalósuljon.
A szerző szerint Kaplan ikonikus figura, aki kíméletlenül, a veszteségekkel nem törődve vezette az emberiséget egy jobb korba, s hogy mindezt elérje, önmagát teljes mértékben az ügynek szentelte. Ez a történet a vezetői felelősségről, a politikai hatalomról, de a magányról is szól.
„Nem gondolom profetikusnak mindazt, ami ebben a darabban van, hiszen az itt feltett kérdések már korábban is körvonalazódtak, aktualitásuk volt már évtizedek óta” – mondta Kirill Fokin a 2021-ben megjelent darabról. „Az érdekel elsősorban, hogyan lehet az emberi lét végességét megragadni, vagy azt, hogy a tetteink milyen nyomot hagynak az időben. Az okok és következmények láncolata az egyik központi kérdés a politológiában, ami számomra meghatározó. A Rex az ember álmáról, vágyairól szól és főleg arról, mi történik akkor, ha az ember álma megvalósul” – idézik az írót.
A főszereplőt, a legendás ENSZ-főtitkárt Horváth Lajos Ottó személyesíti meg, aki szerint nagyon mai, igazán húsbavágó problémákat jár körül a darab. „A globalizáció vagy annak elutasítása most is körülöttünk van, ezt a hátteret festi fel a darab is, csak a jövőbe vetítve. Ezzel nem nehéz azonosulni, hiszen a problémakör benne van a mostani mindennapjainkban” – emelte ki. „Leewei Kaplan mérlegre teszi az életét, vajon helyes volt-e mindaz, amit tett, illetve, megérte-e az áldozat, amit hozott? Ezek a dilemmák akár egy művész dilemmái is lehetnek, és még nagyon sokan kérdezhetik meg maguktól, érdemes volt-e feláldozniuk bizonyos dolgokat a céljaikért” – mondta. A szerző édesapját, Valerij Fokin rendezőt is idézik, aki kiemelte:
a globális egység illúzió, a legnagyobb probléma, nemzetiségtől függetlenül bennünk, emberekben van; ma is a politikai ambíció és az önhittség irányítja a világot.
A szentpétervári Alekszandrinszkij Színház vezetője szerint az előadás arra a nem túl szívderítő diagnózisra épül, hogy az eddigiekhez hasonlóan a 21. század emberei is egymást ölik, és jó kérdés, mitől is változna ez a jövőben. „Tíz éve mutattuk be a Svejk.Visszatérés című – a MITEM közönsége által is látott – előadást, majd 2019-ben a Sztálin születése című darabot állítottam színpadra, nemrég pedig forgattunk egy filmet Petropolisz címmel – ezek mind arról szólnak, hogy a világunk a megsemmisülés határán mozog” – mondta.
Hozzátette: a katasztrófa előérzete lengte át ezeket a műveket, és sajnos mindaz, amit éreztek, bekövetkezett. „Olyan katasztrofális eseményeknek vagyunk tanúi, amikor az ember nem több ágyútölteléknél” – mondta, kiemelve, hogy a tragédia jele, ha az embert olyan anyaggá silányítják, ami a politikai ambíciók oltárán feláldozható.
Nyitókép: Rex. Fotó: Eöri Szabó Zsolt / Nemzeti Színház
