XIII. Lajos francia király kinevezi kormány főminiszterének Armand-Jean Du Plessis bíborost (aki 1631-től Richelieu hercege). A 39 éves államférfi három fő politikai célkitűzést követ:
- a francia főnemesség hatalmi helyzetének felszámolása;
- a hugenották, a francia protestánsok külön politikai jogainak megszüntetése;
- a külpolitikában az európai Habsburg-hegemónia megtörése, elsősorban Németországban.
Richelieu ezekkel az alapelvekkel IV. Henrik politikai elképzeléseit követi.
Richelieu egy elszegényedett poitou-i nemesi család sarja, akit 1606-ban püspökké választanak. A 22 éves pap 1607 húsvétján Rómában tartózkodik, és ekkor kapja meg a szükséges pápai diszpenzációt. Richelieu 1614-ben lépett a francia nyilvánosság elé a francia egyház szószólójaként. Politikai karrierje két évvel később indult, amikor sikerült megszereznie Medici Mária anyakirályné és régens (fia, XIII. Lajos mellett) jóindulatát. Richelieu az ő befolyásának köszönheti első állami hivatalát, a külpolitikai államtitkári kinevezést.
A király ellen folytatott intrikák után Richelieu követte Medici Máriát blois-i száműzetésébe. Ezután Avignonba vonult vissza, ahonnan szisztematikusan készítette elő visszatérését Párizsba. 1622-ben nevezték ki bíborossá, s így közvetített Mária és fia, XIII. Lajos király között, aki 1624-ben inkább ellenkezve, mint lelkesen főminiszterré nevezte ki.
