A Dantéban ül a negyedéves, zenés színházi Novák-Ascher-osztály. Az Ifjúsági Házból sétáltak át ide. Őket választom kora este a hivatalos programok, a közönséget igencsak megosztó kolozsvári Hosszú péntek és a beregszászi "Halál-álom" helyett. Úgy tűnik, mások is hasonlóan gondolkodnak, ugyanis az off-os Varázsfuvolára nagyobb az érdeklődés, mint néhány nagyszínházi előadás iránt. (Ez alól erősen kivétel például az ugyancsak hétfő esti egri stúdióprodukció, A párnaember.) A Mozart-opera egy tipikus vizsgaelőadás, rengeteg ötlettel, humorral, jókedvvel és tehetséggel. Arról azonban elég keveset tudunk meg, hogy Taminón és Paminán kívül ki tud énekelni ebből az osztályból. Hogy valami páratlan újdonságot eláruljak: operát énekelni baromi nehéz, például az Éj királynőjének vagy Sarastrónak áriái, magasságai és mélységei azért fényévekkel nagyobb próbatételt jelentenek, mint a Gershwin-dalok vagy egy kuplé. Az előadás közben eszembe jut, hogy hiába a talentum, hosszú távú szerződése egyedül Takács Nóra Diánának van (az Örkénybe) ebből az osztályból. A többieknek ígértek szerepeket, de hogy miből fognak megélni, az rejtély. Egyetlen reményük, hogy megvalósul az álmuk, és Magács László leszerződteti az egész osztályt a Merlin Színházhoz. Ehhez - mondanom sem kell - szekérnyi pénz kellene.
Nem mintha a képző- és iparművészeti egyetemet végzőknek könnyebb lenne az életük - konstatálom az Ifi Géniusz az Aulában új plakátsorozata előtt. Imádom a kócos vöröshajú, lobogó zöldsálú, földig lógó kezű minifigurát, amely visszaköszön mindegyik plakátról. Kadlicskó Beáta készítette őt is és hasonló méretű cirkuszos társait (bohócot, légtornászt, kötéltáncost és súlyemelőt). Orrmagasságban sorakoznak a kis alakok a Sötétségből a fénybe című kiállításon, ahol a szemközti falat Bogdán Viktória Weöres Sándor ihlette művei borítják.
