A ritka kivétel - KARCZAG FERENC
- Rengeteg bemutatója volt az idén Szolnokon, hogy bírja a folyamatos terhelést?
- Az idei év nem is volt annyira vészes. Tavaly kilenc darabban voltam benne, az már kicsit sok. Régebben, amikor a vidéki színházak is több tájelőadást vállalhattak, nem volt ritka, hogy egy színész kétszáz estét játszott egy évadban. Manapság, amikor kevesebb a bemutató, és talán harminc-negyven előadást ér meg egy-egy darab, legfeljebb százhetvenet játszom. Ez vidéken sajnos leginkább az eladható bérletek számától függ.
- A Thália Régi Stúdiójában láthatja most a budapesti közönség az egyik kamaradarabot. Mit rejteget a titokzatos cím?
- A Zárt tárgyalás kisszínházi bemutató, ami a színész becsvágyának jobban megfelel, hiszen jobban ki lehet benne bontakozni. Nagyon szeretem csinálni, kivételesen jó szerepnek tartom. A túlvilágon játszódik, tulajdonképpen a pokolban, ahonnan a szereplők kétségbeesetten próbálnak kijutni, de végül rájönnek, hogy ők maguk jelentik a poklot egymás számára. Humorral teli, ötletes előadás, nagyon sajnálom, hogy az ilyesmi vidéken csak tucatnyi előadást ér meg.
- Egy sokszereplős, nagyszínpadi produkció is érkezik Szolnokról. Ebben milyen karakter jutott önnek?
- A Feketeszárú cseresznyében kapott feladatom egészen más típusú színészetet követel meg, hiszen csak háromszor-négyszer tartózkodom rövidebb ideig a színpadon. Egy pópát játszom, aki hivatása ellenére meglehetős világi életet él, bár őszintén a lelkén viseli mások sorsát. Nem sokat lehet róla igazából megtudni, nem ő a darab központi figurája. Nem baj, ha az ember nem minden nap játszik főszerepet.
- Pályája meghatározó részét Pécsen és Miskolcon töltötte el, három éve Szolnokra szerződött. Elvétve láthatja a közönség Budapesten. Így akarta?
- Azon kevés színész közé tartozom, aki Budapesten kezdte a pályáját. Két évadot töltöttem a Mikroszkóp Színpadon, négyet a Madách Színházban. Én magam határoztam el, hogy ezután vidékre szerződöm, mert nem nekem való a budapesti színészélet. Örülök, hogy így történt, olyannyira, hogy nemrég kaptam ajánlatot a fővárosból, de zavarba is jöttem tőle, mert Szolnokon el tudom képzelni az életemet, Budapesten már egyáltalán nem. Nem vagyok az a tülekedős fajta. Azt szeretem, ha egy évadban kapok egy-két nagyobb szerepet, és mellette több kisebb feladatot is. Nem kedvelem a becsontosodott hierarchiát. Azért is jöttem el Pestről, mert éreztem, hogy sosem kapnék komolyabb munkát. Vannak emberek, akik szeretik tudni, hol a helyük, én viszont örülök, ha több szinten kipróbálhatom magam.