(MTI) - Ritoók Zsigmond Széchenyi-díjas filológus, akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanára a görög-latin irodalmat, az antikvitás esztétikáját és az ókortudomány történetét kutatja közel hat évtizede, eközben nemzedékeknek mutatta meg az antikvitás szépségét.
Ritoók Zsigmond 1929-ben született Budapesten, nyolcosztályos gimnáziumban érettségizett, majd tanárszakos egyetemi hallgatóként az Eötvös Kollégium tagja lett. Latin-görög szakos tanárként az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett, később, 1965-ben magyar szakos középiskolai tanári diplomát is szerzett ugyanitt.
1952-től tanársegédként dolgozott a Görög Nyelvi és Irodalmi Tanszéken, majd tizenkét évig az óbudai Martos Flóra Gimnáziumban tanított. Ezt követően újra az ELTE-re került, az MTA Ókortudományi Tanszéki Kutatócsoportban tevékenykedett, majd 1986-tól a Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszéken volt egyetemi tanár. 1987 és 1993 közt ugyanitt tanszékvezető, ahonnan 1999-ben vonult nyugállományba.
Ösztöndíjasként Oxfordban, a Magdalen Collegiumban kutatott (1982), vendégtanár volt a grazi (1991) és a heidelbergi (2000) egyetemeken. Közben folyamatosan jelentek meg publikációi a görög-latin költészet, a görög esztétikai gondolkodás és a magyar klasszika-filológia történetének témáiban. Az utóbbi években írt egyebek közt a szóbeliség és az írásbeliség átmenetének görög tanulságairól, Horatiusról, a magyar Homérosz-fordításokról, Platón A lakoma című művéről és Euripidészről, a görög művelődéstörténetről.
