Majdnem azt írtuk a lemezről, hogy „vegyes műsor”, de ez inkább az ORI-turnékat jellemezte, Koós Jánossal, az Express együttessel, Hofi Gézával és Hacki Tamással. A Metropol Group viszont a közösségi izgatásra alkalmas hard rockban volt érintett, ráadásul Romániában, ahol 1989-ig szaloncukor sem volt kapható, nem hogy gitárhúr.
Nálunk a hetvenes években már be lehetett szerezni a Triálból vagy külföldi forrásból minőségi hangszereket, ugyanez a román közigazgatás területein nehezített pálya volt. Aki járt a rendszerváltás előtt mondjuk a lőkösházi határállomáson, az tudja, milyen érzés volt, amikor a román határőrök feltépték a vonatszerelvények ajtóit, és inzultálták a néniket, akik a kályhák könyökcsövébe rejtették a szaloncukrot. Nos, aki ezt megélte, az úgy érezhette: a szocialista Magyarország maga az Árkádia Romániához képest, hiszen nálunk volt szaloncukor, és nem motozták meg az öregasszonyokat a vonaton. Csak azt igazoltatták mondjuk 1986-ban, akinek fel volt nyírva a haja, és valahonnan szerzett egy átalakított bőrdzsekit. Romániában ezzel szemben csak annak lehetett hosszú haja, akinek papírja volt arról, hogy művész. Nálunk bárki hordhatott hosszú tollat, legfeljebb nem engedték be az Ifjúsági Parkba. A hetvenes évek közepén már inkább túlkapásnak értékeltük, ha a rend őrei valakit csak azért vertek össze egy vasútállomáson, mert hosszú volt a haja. Nálunk csak a koncerteket vették fel a szolgálatok, a Metropol Groupnak viszont a próbáit is, hiszen a próbatermük is be volt technikázva. Az, hogy a Metropol egyáltalán létezhetett, sőt magyar nyelvű lemezük is megjelenhetett, kisebb csoda volt.
Nagyváradon, de lehet, hogy az egész szocialista Romániában 1968-ig, a Metropol első fellépéséig nem fordult elő, hogy valaki csak úgy plakátokat ragasszon ki. A zenekar tagjai megúszták, ahogy szerencséjük volt akkor is, amikor a diplomájuk megszerzése után nem helyezték el őket Románia isten háta mögötti részeire (lásd A részleg című Bodor Ádám-novellát, illetve a belőle készült Gothár Péter-filmet). Így együtt tudott maradni a zenekar, szemben több más formációval, amelyek azonnal szétestek. A Metropol azzal is jól járt, hogy Nagyvárad közel volt a magyar határhoz, így hallgatni tudták a rádióállomásokat. (Náluk is szerencsésebbek voltak a temesváriak, akik nemcsak a magyar rádiót, de jugoszláv adókat is foghattak.)
Az 55 Years of Rock azért is fontos album, mert tartalmazza annak a három felvételnek (Dal a lányról, Rövid mondat, Kocsidefekt) a demóváltozatát, amely Erdély első magyar nyelvű rocklemezén, egy 1974-ben publikált kislemezen jelent meg. Égig érhetne az ének című 1978-as első albumukat egy nap alatt vették fel. Más zenekarok hetekig, hónapokig dolgoznak egy lemezen, így ez a felvétel szinte csodaszámba ment. És akkor még nem beszéltünk a lemezen található programról, a feszes, energikus, beatben abált hard rock szerzeményekről. Persze találhatunk még anyaországi hatásokat, ott van például az Üres tenyerek vagyona, ami beidézi a Taurus Szólíts meg vándor című klasszikusának alapriffjét, mégis: a Metropolnak van saját hangja. Az Omega, a korai LGT, a Taurus és a Skorpió mellett a hetvenes évek első felében ők játszották a legszínvonalasabb magyar nyelvű rockzenét.
A 55 Years of Rocknak szokatlan a szerkesztési koncepciója: az album egyik oldalán szerepelnek az 1974-es demók, a másikon meg 2021-es koncertdalokat hallhatunk. A legszebb az egészben, hogy a két hanganyag inkább kiegészíti egymást, ugyanazt az élményvilágot kapjuk más aspektusból. A legtöbb felvétel nyugodtan feltűnhetne a hetvenes évek elején játszódó netflixes krimik főcímében vagy hiphopsztárok hangmintáiban, ahogy ezek megtörténtek az Omegával.
Számos regény jelent meg az elmúlt évtizedekben arról, milyen volt a hetvenes és nyolcvanas évek román diktatúrájában élni. Sokak fantáziáját megmozgatta az időutazás lehetősége. A felkészülést, a súlytalansággal való ismerkedést kezdhetjük a Metropol 55 Years Of Rock című albumával is.
Metropol Group: 55 Years of Rock, Moiras Records, 11 szám, 41 perc
Decemberben jelenik meg a Magyar rocktörténet című képregénysorozat első része, amely a ’60-as, ’70-es éveket, a magyar rock hőskorát mutatja be. Írta: Kántor Mihály. Rajzok: Szabó Csaba és Fritz Zoltán. Művészeti vezető: Futaki Attila. Előszó: Jávorszky Béla Szilárd. A kiadvány fő támogatója a Petőfi Kulturális Ügynökség.
Nyitóképen a Metropol együttes 1977-ben. Fotó: Azopan.ro / Weiss István
