Valójában csodálkoztam, hogy Árvai György és Természetes Vészek Kollektívája délután háromkor lép föl a Szigeten. Hiszen amit csinálni szoktak, nehéz besorolni valamilyen műfajba: nem hagyományos színházi előadás, nem is kiállítás, nem is tánc, nem is film - miközben valamennyinek az eleméből van. Filozófiai kérdéseket feszegetnek, a néző az alkotók társa, a befogadás az ő részéről is erős figyelmet, koncentrációt igényel. Ezért gondoltam, hogy a vasárnap délutáni szieszta ideje nem a legjobb időpont. Tévedtem. Mert most olyasmit találtak ki, ami ebbe a szieszta időbe való.
Amikor odaérek, Szűcs Edit épp hosszú fekete kötényt köt föl Katona Lászlóra, akin zöld rövid ujjú trikó, s rajta a FIXA-IDEA logója. A teherautó platóján rengeteg mosószeres flakon, szúnyogirtó, súroló, vízlágyító, motorolaj, ablakmosó, öblítő - no meg rengeteg energiaital.
Katona László fölpattan, kezdődik a termékbemutató. Ahogy a tévében lenni szokott, de ez valahogy sokkal szánalmasabb. Jön a csodálkozó jóbarát - Thuróczi Szabolcs - a kisember, a háromgyerekes testnevelőtanár, s ezer baja és szép zöld-sárga kockás inge van, de az eladandó termék minden gondján segít - majd. A plató előtt két csodaszép konzumlány, zöld-sárgában (amúgy Dombi Kati és Kántor Kata, a kortárs táncműhelyek sokoldalú egyéniségei) mosolyognak, kínálgatnak - ahogy a tévében.
A közönség remekül szórakozik, különösen, hogy jut neki a dobozos italból is. Nekem is. Bedőltünk. Pedig ismerős világ. Az agresszív hülyének nézés, a kiszámíthatóan megkoreografált mozdulatok, az álkedvesség mögött húzódó kimértség, a gagyi istenítése. Csak közben valahogy minden olyan szerencsétlen, szegényes. Nem egyszerűen a paródiája ezeknek a műsoroknak, amelyek többnyire külföldi hangalámondásos filmek, hanem mintha azoknak valamiféle "magyaros" változata lenne. Az energiaitalt az otthon található vegyszerekkel mixelik - ezek vannak a flakonokban - vagy nem -, az árutukmáló ezekből készít koktélt, a vevőáldozat meg szépen megissza őket, s még a kiváló hatásukat is érzi. Minden újabb borzalom-koktél után a lányok újra indulnak, mint az akciófilmekben, olyasmi zenére is, a közönséget sakkban tartják, sosem az kap, aki nagyon akar - hisz mindenkit meg kell nyerni.
Katona László fáradhatatlan, őneki ismerős terep ez a rögtönzésen alapuló színház, ahogy Thuróczi Szabolcsnak is. A közönség egy része talán komolyan veszi, még az is lehetne, hogy ez itt most igazi termékbemutató.
Tehát a Természetes Vészek Kollektíva ezúttal sem csinált hagyományosan értelmezett színházat, ezúttal is megdolgoztatta a nézőket. Csak most viccesen, amolyan "szigetesen" mutattak valamit abból, amiben fenyegetve élünk. Először nevetünk, aztán már nem. Hiába jut mindenkinek fixa-idea...
