„A kiállítás szakmailag is nagyon magas minőséget képvisel, emellett a kortárs táncművészetből is megmutat egy szeletet” – mondja Borbély László, a MANK Galériában szeptember 25-ig látható, TáncKépek című kiállítás egyik kurátora. A galériák fontosságáról, a fotó mai helyzetéről és a kiállítás kulisszatitkairól is beszélgettünk vele.
A szentendrei MANK Galériában megrendezett TáncKépek a kortárs mozgásművészetet hozza közel a befogadóhoz.
Nagyon érdekes megközelítés, hogy a kortárs fotográfia milyen módon dolgozza fel a kortárs táncot. Lőrinc Katalin és Eifert János állt az ügy mögé, utóbbi volt az, aki megszólította a kortárs fotográfusokat és anyagokat kért tőlük a témában. Több mint száz alkotó küldött ezernél is több képet, ezekből választottunk aztán ki 74-et a kiállításra. A kiállítás amellett, hogy szakmailag nagyon magas minőséget képvisel, a kortárs táncművészetből mutat meg egy szeletet. Érdekes, lendületes összeállítás született. Reményeink szerint máshol is bemutathatjuk majd.
Önnek mit árulnak el a kiállításon látható munkák?
Rendkívül izgalmasnak tartom a fotó és a mozgás kapcsolatát. Nem kérdés, hogy a kortárs tánc élő energiája, színpadi kifejezőereje fotón nem egyértelműen rögzíthető jelenség. Kell hozzá valamilyen látásmód, egyéni szemlélet. Ezt az izgalmat keresem ebben a kiállításban, és ez a legkülönbözőbb módokon meg is jelenik.
Érdekessége még a tárlatnak, hogy az itt bemutatott képeket ebből az alkalomból nagyíttattuk fel egy meghatározott struktúra szerint különböző méretekre, nem az eltérő méretű és más-más technikával készült fotókat tettük egymás mellé. Ez még egységesebbé teszi az anyagot.
A kortárs táncművészet bemutatása szintén célja a mostani gyűjteménynek?
Nagyon fontos küldetése a kiállításnak, hogy egyfajta csalogató, figyelemfelkeltő feladatot is ellásson. Bízunk benne, hogy elnyeri a közönség tetszését és ráirányítja a figyelmet mind a kortárs fotográfia, mind a jelen táncművészetének sokszínűségére és jelentőségére.
Amellett, hogy a MANK operatív igazgatójaként segíti a kortárs képző- és iparművészet népszerűsítését, az Ön nevéhez kötődik a Bartók Béla úton több éve működő Artphoto Galéria megalapításának ötlete is. Könnyű volt a kezdet?
Az Artphoto Galéria ötlete meglehetősen régre nyúlik vissza. Kezdetben internetes platform volt, ezért önmagában nagy kihívást jelentett ennek az új, virtuális formának a közönséggel való megismertetése. Öt és fél évvel ezelőtt lett kiállítóterünk a Bartók Béla úton, ahol tárlatokat rendezünk. Büszke vagyok arra, hogy több fontos egyéni kiállítást tartottunk már. Fő célunk, hogy a fotó műtárgyértékére, értékesítésére is koncentráljunk, valamint küldetésnek tekintjük, hogy a kortárs fotográfiának minél több megjelenési helye legyen. Az egyik ilyen az Artphoto.
A kis galériák jó szolgálatot tehetnek a művészeknek azzal, hogy kiállítási térhez juttatják őket.
A közeg működtetésében nagyon fontos szerepe van a galériáknak, ezek azok a mikroegységek, amelyeken keresztül a művészek meg tudják magukat mutatni. A nagy múzeumok főként összegző kiállítások lehetőségét nyújtják, kisebb tárlatokat kevésbé tartanak. Fontos, hogy ez a galériarendszer, legyen szó kortárs fotóról vagy képzőművészetről, jól működjön, és megfelelő háttértámogatást kapjon.
A tömegfotózás áradatával szemben amolyan értékmentő szigetként is működnek az Önökéhez hasonló galériák?
Elképzelhető. A mennyiségi termelés segíthet abban, hogy fejlődjön a hétköznapi emberek fotóról való gondolkodása. Nem hiszem, hogy a sok kép gondot okozna a művészi fotográfiák megítélésében, a könyvnyomtatás elterjedése óta a nagy mennyiség ellenére is különbséget tudunk tenni jó és rossz könyv között.
Nyitókép: a Testképek kiállítás megnyitója. Fotó: Palotás Mihály
