A Ráth György Múzeumból indulva a Városliget környékének különleges épületeit, neves lakóinak emlékét idéztük fel az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, Cselovszki Zoltán és Joó Julianna művészettörténész kalauzolásával. A gyalogos sétákhoz képest a roller gyorsabb közlekedést és nagyobb távolság bejárását tett lehetővé, így a túra során rengeteg információt gyűjthettünk, élvezve a rolleres közlekedés élményét is.
Az Iparművészeti Múzeum első igazgatója, Ráth György egyre bővülő képző- és iparművészeti kollekciójának növekvő helyigénye miatt szánta rá magát a Városliget mellett fekvő villaépület megvásárlására. A legenda szerint festménygyűjteményének egyik legbecsesebb darabjától, egy Rembrandt-képtől vált meg, s ennek árából szerezte meg az ingatlant. A festmény utóélete is érdekes, hiszen 1990-ben ellopták egy bostoni múzeumból, és azóta sem került elő.
Ráth György az Iparművészeti Múzeumra hagyta gyűjteményét, melyet már 1906-ban a széles közönség is megismerhetett. A 2. világháború után a nagypolgári enteriőr bemutatása ideológiai okokból nemkívánatossá vált, a gyűjtemény darabjait különböző múzeumok kapták meg. A két éve felújított villa manapság újból látogatható. 3 helyiséget igyekeztek korhűen, illetve eredeti állapotában helyreállítani, mintha a múzeumlátogató éppen vendégségbe érkezett volna az egykori neves jogászhoz, múzeumigazgatóhoz. A többi helyiségben a szecesszió szépséges tárgyi világát bemutató tárlat várja az érdeklődőket. A villa belső kialakítása szintén a szecessziót idézi, Faragó Ödön famunkái, Jungfer Gyula kovácsoltvas remekei élményszámba mennek.
Jungfer Gyula a kor legnevesebb díszműkovácsa volt. A német származású mesternek a legjelentősebb budapesti épületek kovácsoltvas erkélyeit, rácsait, kandelábereit köszönhetjük, többek között az Országház, az Operaház, a Gresham-palota kovácsoltvas remekeit.
A Ráth György-villa közelében található a Jungfer-villa is, melynek egykori építtetőjéről már csupán a remek kerítés és kovácsoltvas kapu monogramja árulkodik. Jungfer puritán életéről nem jegyeztek fel szenzációs eseményt, vele kapcsolatos érdekesség azonban, hogy a korban rendkívül divatos jelmezes bálok egyikén – melyet a hazalátogató Munkácsy Mihály számára rendeztek – középkori műkovács jelmezében jelent meg. A jelmez alapján készült szobrot Jungfer üzemépületén állították fel cégérként. A szobor manapság szintén az Iparművészeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja.
Jungfer Gyula szerény életmódjához képest Sróbl Alajos szobrászművész célja épp a meghökkentés, a szenzáció volt. A séta következő állomása az Epreskert volt, melyet Stróbl Alajos a szobrászok közül elsőként vett birtokba. Az Epreskert területén az 1800-as években selyemgyár volt, az alapanyag-termeléshez szükséges selyemhernyók miatt ültették a névadó eperfákat a területre. Stróbl igazi bohém művészalkat volt, pávát és oroszlánt is tartott háziállatként. A városi legendák közé tartozik az is, hogy elpusztult oroszlánjának bőrét kutyájára helyezte, úgy sétált vele a környéken.
Az Epreskert az 1880-as évektől fogva a mai napig képzőművészeti oktatás helyszíne. A már említett Stróbl Alajos szobrászati műterme mellett Benczúr Gyula pedig festészeti mesteriskolát alapított e helyen. Műtermét testvére, Benczúr Béla tervezte, aki az iparművészeti iskolában oktatott is.
Az Epreskert közelében több képzőművészünk is letelepedett. Itt található a Feszty-Jókai villa is. Jókai fogadott lánya, Jókai Róza Feszty Árpád felesége volt. Jókai feleségének, Laborfalvy Rózának halála után építtették közösen az egyemeletes villaépületet. Feszty nászútját Velencében töltötte, az ottani élmények ihlették az épületet. Elsősorban az íves ablakok emlékeztetnek az olasz reneszánszra. Az emeleten lakott az író, míg a földszinti 5 szoba a fiataloké volt. A házban pezsgő társasági élet folyt, itt alakult meg az első igazi magyar művészszalon.
Amikor Jókai megismerkedett a nála 54 évvel fiatalabb Grósz Bellával, majd feleségül is vette a színésznőt, megromlott kapcsolata a családjával, el is költözött a villából. Fesztyék egyedül nem tudták tovább fenntartani a korábbi életformájukat, tönkrementek, és kénytelenek voltak eladni a villát.
A séta utolsó állomása a Körönd névadójának lakása volt. Kodály Zoltán egykori lakhelye ma emlékmúzeum. A zeneszerző első felesége, a nála 20 évvel idősebb Sándor (Schleringer) Emma maga is zeneszerző volt, és Andrássy úti lakásán zenei szalont vezetett, ahol a kor legtehetségesebb művészei és mecénásai találkoztak. Később, immár Kodály feleségeként is lakásukban fogadta a zenei élet hazai és külföldi kiválóságait. 1958-ban bekövetkezett halála után Kodály újból megnősült, és a nála 58 évvel fiatalabb Péczely Saroltával töltötte élete utolsó boldog éveit. 1967-ben bekövetkezett halála után, 1971-ben nevezték el róla a Köröndöt.
Nyitókép: A Ráth György-villa kertje
