Római halottak napja Aquincumban

A halál és a temetési szertartás az antik kor társadalmaiban kiemelten fontos szerepet kapott. Rómában - majd a birodalom terjeszkedésével párhuzamosan a provinciákban is - az elhunytakat az élők lakhelyétől távolabb, főként a településekből kivezető fontosabb útvonalak mentén helyezték örök nyugalomra. A temetkezés és a halotti kultusz fontosságánál elég, ha a Róma városából délkeleti irányba futó útvonalra, a Via Appiára gondolunk, amelynek díszes, olykor több emelet magasságú síremlékei még romokban is impozáns látványt nyújtanak.

 

 

Aquincumban - a mai Óbudán - Pannonia Inferior provincia egykori helytartói székhelyén a lakosság heterogén összetételéből adódóan igen változatos temetkezési típusok ismertek. A gyakran gazdag mellékleteket tartalmazó hamvasztásos és csontvázas temetkezéseken kívül egyiptomi jellegű, ritkaságszámba menő múmiatemetkezéssel is találkozhatunk. A napjainkban is folyó régészeti feltárásokon nem ritkán kerülnek elő kőből faragott díszes sírépítmények, szarkofágok és sírsztélék, amelyekkel egykor a hozzátartozók elhunyt családtagjaik, vagy ismerőseik emlékét megtisztelték, sírhelyeiket megjelölték.

 

Az előadáson néhány érdekesebb aquincumi temetkezés bemutatásán kívül a római halotti kultusz és túlvilághit általánosabb ismertetésére vállalkozik dr. Beszédes József. Bejelentkezés szükséges, legkésőbb október 30-ig.  

 

Az előadás a Magyar Tudomány Ünnepe és a Múzeumok Őszi Fesztiválja programsorozatának is része.