Egy, a román nemzeti követeléseket összegző politikai folyamodványt ("Supplex Libellus Valachorum") nyújtottak be II. Lipótnak az erdélyi unitus (görög katolikus) román főpapok és világi értelmiségiek. Fogalmazója Méhesi József, a bécsi Erdélyi Kancellária titkára. Az emlékirat szerzőinek fő törekvése, hogy az erdélyi románságot negyedik erdélyi rendi nemzetként elfogadtassák. Érvük: a legnagyobb számban a románok élnek Erdélyben. Az emlékirat főbb követelései a következők voltak: töröljék el vagy nyilvánosan vonják vissza a románság számára oly gyűlöletes kifejezéseket, mint "megtűrtek, bebocsátottak, a rendek közé nem számított", ismerjék el őket negyedik nemzetként; a megyéknél a kerületekben, a székekben és a falvakban a diétai követek és tisztviselők választásakor és egyéb tisztújítások alkalmával legyenek a románok is számarányuknak megfelelően képviselve; a vegyes vagy román többségű törvényhatóságoknál és helységekben vegyes vagy kizárólag románnyelv-használat legyen érvényben. Történeti érveiket a latin-román kontinuitásra, a római eredet elméletére alapozták. Az udvar a követeléseket leküldte az erdélyi országgyűléshez, amely azokat figyelmen kívül hagyva, csak a királyi leiratra választolt, s elutasította az emlékiratot. A románság képviselői lényegében változatlan formában 1792. március 30-án újból benyújtották az udvarhoz az ún. második "Supplex Libellus Valachorum"-ot. Az is eredménytelen maradt.
