Az 1979-ben megjelent kisregényt Marius Tabacu műfordító ültette át román nyelvre már 1989-ben. Meg is jelent, de az akkori romániai forradalom miatt gyakorlatilag ismeretlen maradt. Ezért a Balassi Intézet felkérésére Tabacu most újrafordította. 

Romániában most először Bukarestben mutatták be, de Aradon, majd Jászvásáron (Iasi) a Filit elnevezésű irodalmi és műfordítói nemzetközi fesztiválon is megismerheti a közönség. A bukaresti Balassi Intézet az idén hat-hét magyar irodalmi mű megjelentetését tervezi román nyelven, közöttük Vida Gábor Egy dadogás története és Ahol az ő lelke című regényeit.

Székely János

A kedd esti könyvbemutatón Székely János kisregényéről Filip Florian román író beszélt. Elmondta, hogy 30 évvel ezelőtt, a diktatúra ellenére jelentek meg jó könyvek, de ezek nem juthattak el a nemzetközi könyvpiacokra, mert nem adták ki őket a külföldi kiadók. Úgy vélte, most is szinte lehetetlen meggyőzni őket, hogy negyven-ötven évvel ezelőtt megjelent könyveket adjanak ki. Ezért is tartja fontosnak, hogy Székely János kisregénye most megjelenhetett románul, hiszen, mint mondta, a könyv a kelet-közép-európai irodalom egyik gyöngyszeme, amit fel kell fedezni. 

A nyugati hadtestben Székely János ritkán látott technikával, filmszerűen, meglehetősen pontos leírásokkal jeleníti meg a mindenkori nagy értékekhez való viszonyulást, amelyek ma is aktuálisak.    

A román író szerint az erdélyi magyar írók munkáit nem ismeri eléggé a román olvasóközönség, mert igen kevés alkotás jelenik meg románul. Szerinte ezen kormányzati szinten kellene változtatni, több támogatást kellene fordítani erre a célra, hiszen a romániai magyar írók és költők is ugyanolyan adófizetők, mint bármelyik román állampolgár. Példaként említette, hogy az erdélyi származású Bartis Attila, Dragomán György és Bodor Ádám regényeit is csak azt követően adták ki a román kiadók, hogy ezek a művek nemzetközi sikert értek el. 

Székely János (1929-1992) a 20. századi magyar irodalom sokoldalú egyénisége, költő, prózaíró, drámaíró, tanulmány- és esszéíró, műfordító. Tordán született, 1940-ben Marosvásárhelyre költözve a Református Kollégiumban tanult, majd 1943-tól a Katonai Reáliskolában volt huszárhadapród. 1944-ben a századát a közeledő front elől Nyugat-Európába vitték, közben fogságba esett, ahonnan 1946-ban tért haza. 1956 és 1989 között a marosvásárhelyi Igaz Szó szépirodalmi folyóirat versrovatát szerkesztette.