Egy évtizedes munka eredményeként jelent meg 1986 novemberében a háromkötetes "Erdély története" (főszerkesztő: Köpeczi Béla). A hivatalos Románia nagy ellenszenvvel fogadta, hiszen régóta kifogásolta, hogy a magyar történetírás egy sor kérdésben nem a hivatalos román álláspontot ismételgeti, s valójában azt is sérelmezte, hogy a magyarok egyáltalán nem foglalkoznak Erdély múltjával. Némi hallgatás után, 1987 februárjában N. Ceauşescu államvezér kifejezetten ezen mű miatt összehívta a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsát és a Német Nemzetiségi Dolgozók Tanácsát, s ezek együttes ülésén ő, valamint a központilag előre gyártott hozzászólásokban a résztvevők (munkás, paraszt, értelmiségi kiválasztottak) egyhangúlag elítélték a művet, azt a szocialista Románia elleni támadásnak, a nemzetiségek közti béke megzavarásának minősítették. A konferencia után hetenként jelentek mg szabványméretű nagy cikkek vezető román történészek tollából, amelyeknek vezérmotívuma az volt, hogy magyar részről politikai célú, "tudatos történelemhamisítás" folyik, amit vissza kell verni. Támadó cikket még a londoni Times-ban is megjelentettek, fizetett hirdetés formájában.
