A karmestert kérdezzük: miért Massenet, miért a Werther?
Ez az előadás és előtte a lemezfelvétel logikus folytatása annak a munkának, amelyet a 18–19. századi francia operarepertoár feltérképezésében elkezdtem. Életemben nem vezényeltem ugyan eddig Massenet-t, de mindig is szerettem a különleges varázsú francia zenéket. A szülőföldjükön kívül, de talán még ott is jellemzően csak egy-egy darabját ismerik ennek a hatalmas francia operarepertoárnak: tudnak Lullyről, Rameau-ról, Gluckról, Offenbachról, hallottak Gounod-ról, Fauréról, és persze Ravelról és Debussyről. De a francia operajátszás, amelyet XIV. Lajos 1669-ben a Párizsi Operaház, az Académie Royale de Musique megalapításával megteremtett: ez a most már több mint három és fél évszázados történet nem mutatkozik meg kontinuitásában, nem áll össze a kép.
A Purcell Kórussal és az Orfeo Zenekarral immár 15 teljes francia opera lemezfelvételén vagyunk túl – elsősorban francia énekesekkel, valamint a francia nyelvű repertoár specialista előadóival, hiszen hollandok, belgák, angolok is vannak a csapatban. Legutóbb Cherubini Les Abencérages című alkotásával léptünk elő. 1813-ban mutatták be Párizsban, a 19. század egyik első grand operájának is nevezhetjük. 2022 tavaszán játszottuk a Müpában, hármas koprodukcióban, amelynek a Müpa mellett a Palazetto Bru Zane és a Haydneum is részese volt. A közelmúltban megjelent album is szép sikereket arat nemzetközi téren. Ám a 19. század második felében is hatalmas francia operarepertoár született, amelyet ugyancsak érdemes kutatni.
Aminek része az 1800-as évek utolsó negyedében írt és bemutatott Werther. Ezt a művet ugyan ritkán játsszák, mégsem egészen ismeretlen...
De az a változat, amelyet mi megszólaltatunk, valószínűleg igen. Megint vissza kell lépnünk egy keveset. A Palazetto Bru Zane-nal, a francia romantikus zene központjával már 2019 óta terveztük a Werther és más, nagyobb zenekart igénylő darabok kutatását, előadását és felvételét. Kerestük az erre alkalmas magyar együttest, aztán megállapodtunk a Nemzeti Filharmonikusokkal a 2023. februári produkcióról. Ám úgy tartottam jónak, hogy az ismerkedés nehézségeit, a kapcsolatteremtést a lemezkészítés stresszének elkerülésével, azaz egy másik francia romantikus művel kezdjük, amelyet „csak” koncerten szólaltatunk meg. Így jött létre a 2021. decemberi előadás, Félicien David Herculanum című csodás operájának magyarországi bemutatója. Ez nagyon sikeres produkciónak bizonyult, és alighanem szerepe volt abban, hogy a társulat néhány hónappal később meghívott az NFZ főzeneigazgatói posztjára.
Visszatérve a Wertherre: Massenet élete vége felé vokálisan átdolgozta. A fiatal főhősöket általában tenor szereplőre bízzák az alkotók, Massenet azonban talán kortalanná, szinte örök érvényűvé kívánta tenni a költő alakját, aki elvileg, legalábbis Goethe és a szövegkönyv szerint 23 éves. Talán ez a magyarázata annak, hogy Werther szólamát bariton hangra írta át, sőt ahhoz is hozzákezdett, hogy a bariton Albert-t tenorrá alakítsa, de ezt a munkát nem fejezte be. A címszerepet így most egy fantasztikus bariton, a görög Tassis Christoyannis énekli, akit tudomásom szerint bő évtizede éppen a Palazetto Bru Zane irányított a francia repertoár felé, és akivel már több cédét készítettünk. Néhány nappal később szintén vele és a Wertherben Charlotte-ot alakító Véronique Gens-nal, ugyancsak a Müpában, annak Régizenei Fesztiválján előadjuk Jean-Philippe Rameau Castor és Pollux című operájának 1737-es verzióját. Ebben a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar működik közre. Ezzel a produkcióval leszünk az Amszterdami Concertgebouw ZaterdagMatinee koncertsorozatának vendégei.
Létezik egy 1931-es lemezfelvétel, amelyen régi stílusú hangszereken játszanak.
A zeneszerző korában bizonyára hagyományos hangszereken, fafuvolán, francia fagotton stb. játszottak: a darabban nagyon fontos szerepet játszik a szaxofon, a hárfa, az angolkürt. Nagy élmény ezen a fenomenális művön a kiváló Nemzeti Filharmonikusokkal dolgozni! Látszik, hogy Massenet viszonylag ritkán akart „elsöprő” hangzást: rengeteg a zenéjében a finomság, viszonylag karcsú, ám zseniális a hangszerelés, egyetlen felesleges hang sincs a partitúrában. És egy apróság: a francia operakultúrában olykor már a 18. század végén is azt kérték a komponistáktól, hogy kórusmentes műveket írjanak – hiszen az operai karnak pihenőnapokra is szüksége van… A Wertherben nincs nagy kórus, csupán kis gyerekkar szerepel: a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola növendékei vesznek részt a produkcióban. Az előzetes próbák alapján bátran mondhatom: ők is nagyszerűek lesznek.
A teljes mű négy felvonás. Koncertszerűen viszik színpadra.
A teljes mű elhangzik, körülbelül két óra a nettó játékidő (40, 30, 30 és 20 perc) tempótól függően; nemigen vannak alternatív verziók. Massenet írásmódja hihetetlenül precíz, ezt mutatja a gyönyörű saját kézírásos partitúrája. Ebből készült a – sajnos több helyen hibás – nyomtatott partitúra és több zongorakivonat is. Ha az embernek kérdése van, érdemes a szerzői kézirathoz fordulni. Érdekes az opera dramaturgiája: az első felvonás júliusban, a második szeptemberben, a harmadik és a negyedik decemberben, karácsony estéjén, illetve éjjelén játszódik. Az évszakok, az ünnepek színei jól tükröződnek a muzsikában. Nagy kihívás volt elkészítenem a francia szövegkönyv teljes magyar fordítását, melyet a koncerten ki fogunk vetíteni.
Az együttműködés a Palazetto Bru Zane-nal milyen művel folytatódik?
Felfedezésszámba megy az is. Édouard Lalo Ys királya (Le Roi d’Ys) című operáját 2024 elején mutatjuk be a Nemzeti Filharmonikusokkal. Akkor ezt is lemezre vesszük, majd elvisszük az Amszterdami Concertgebouw-ba. A mű librettójának szerzője Édouard Blau, aki a Werther szövegkönyvének is egyik alkotója volt. Számomra a mostani évadból még hátra van az NFZ centenáriumi ünnepi hangversenye április 17-én. Ennek vezénylésére ideérkezésem előtt Kovács János karnagy urat kérték fel. A belépésemmel az látszott helyesnek, hogy osztozzunk, így a hangverseny első felét ő, a másodikat én dirigálom. Nyáron Martonvásáron lépek fel az együttessel: az ottani első Beethoven-estet vezényelem július 1-jén. Nagyjából készen vagyunk a következő, 2023–2024-es évad műsoraival, ezért már messzebbre is tekinthetünk.
Jó ütemben halad az Esterházy család zenei gyűjteményének digitalizációja.
Azt remélem, a Haydneum – Magyar Régizenei Központtal mostantól számítva három-négy éven belül befejezzük a teljes Esterházy zenei archívum digitálizálását. A Joseph Haydn-előd Georg Werner alkotásaival kezdtünk, Michael Haydnnal, Albrechtsbergerrel folytatjuk – és így tovább. Elképesztően izgalmas dolgokat találunk. A Haydneum két-két munkatársa az Országos Széchényi Könyvtárban a kották restaurálását és digitalizációját végzi – eközben egy kolléga a kutatásokat koordinálja, és összegyűjti az összes információt, amely erről a kollekcióról az elmúlt százötven évben keletkezett, s ezeket mind közös adatbázisba tölti fel. Restaurálás, digitalizálás, katalogizálás, a legérdekesebb darabok kiválasztása, ezek modern közreadása, előadása és olykor lemezfelvétele – ez a teljes folyamat. A Haydneum 2023-as, júniusi egyházzenei fesztiválján tervünk szerint már több most digitalizált „régi-új” mű hangzik majd el – több száz év után először a világon.
A képeket Vashegyi Györgyről Csibi Szilvia készítette.
