Ahogy a fesztivál honlapján is olvashatjuk, ?a Titanic 2017-ben is átfogó, sokszínű válogatást ad a kortárs nemzetközi filmtenger legizgalmasabb alkotásaiból, köztük befutott rendezők új filmjeit, elsőfilmesek debütáló alkotásait, illetve kevésbé ismert régiók filmművészetének izgalmas darabjait mutatja be?, a vetítések mellett pedig a Titanic MasterClass színesíti a fesztivál kínálatát. Szerettük volna a saját bőrünkön megtapasztalni, milyen élményekkel szolgál a Titanic legújabb helyszíne, a ?Pop-Up Cinema@Ódry Színpad SZFE?, ezért részt vettünk a 2017-es fesztivál első mesterkurzusán, ahol az Amerikai pasztorál volt a téma, melyet az egyik vendég, Csákvári Géza újságíró, filmkritikus sem dicsért jobban, mint a tengerentúlon íródott recenziók. A beszélgetés főszereplője azonban kétségkívül M. Nagy Miklós József Attila-díjas műfordító, esszéista, író volt, hiszen Ewan McGregor Philiph Roth azonos című regényét vitte vászonra első filmjében, melyet M. Nagy Miklós fordított.
A műfordító el is mondta, mennyire szkeptikus a filmmel kapcsolatban, hiszen úgy látja, ?irdatlan nehéz feladat egy Philip Roth-regényt adaptálni?, majd arról is beszélt: azért olyan fantasztikus az irodalmi alap, mert ?az egyéni életek szintjén ragadja meg a nagy társadalmi változásokat?. Csákvári Géza rámutatott: ?eleve szkeptikus a néző, ha tudja, hogy egy ismert színész rendez filmet?, ebből az alapkoncepcióból pedig a legtöbb esetben csak akkor lesz siker, ha a rendezővé avanzsált színész nem magára osztja a főszerepet. Ewan McGregor viszont nem húzódott a háttérbe, a kamera mögé, ez pedig nagy hiba volt ? emelte ki a kritikus. A mesterkurzus valójában inkább kedvcsináló (vagy ?kedvszegő?) volt a filmes adaptációhoz, ugyanis az Amerikai pasztorált április 10-én vetítik először a fesztiválon. A közönség a negatív kritikák ellenére megtudhatta, hogy ?korrekt rendezést? láthat, ha mégis beül a filmre, ahogy azt is, mire mutat rá e regényében a Pulitzer-díjas Roth:
?az ember a másik ember számára megismerhetetlen?.
Ewan McGregor Philip Roth Amerikai pasztorál című regényét filmesítette meg, mely az amerikai átlagember, a kispolgár története, aki hétköznapi életet él és a maga szélsőséges átlagosságában testesíti meg az idilli Amerikát. A főszereplő Seymour ?Svéd? Levov ünnepelt sportoló, a középiskola sztárja, aki aztán egy szépségkirálynőt vesz feleségül és olyannyira boldogan él, hogy minden érettségi találkozón irigység tárgya. ?Svéd? amerikai álma azonban egy pillanat alatt szertefoszlik, mikor tinédzserré cseperedett lánya, Merry terrorista lesz. A vietnami háború idején vagyunk, amikor a fiatalok tömegestül fordultak szembe az addig uralkodó értékrenddel. Merry felrobbant egy postahivatalt, de ez nem csupán az áldozatokat temeti maga alá, hanem családja addigi életét is.
A film története teljes mértékben a regényre támaszkodik. A színész-rendező nem gondolta tovább, hanem egyszerűen, ám nyilvánvaló csodálattal adaptálta Roth művét. Ahogy a mesterkurzuson is kiderült, az irodalmi változat rendkívüli. Akkor mi a baj a filmmel? Nos, lényegében ez. Hiszen minél jobb és gazdagabb egy regény, annál nehezebb adaptálni, és annál kisebb esély van arra, hogy igazán jó film születik belőle. Épp ezt nem vette számításba Ewan McGregor, mikor eldöntötte, hogy a kamera mögött is kipróbálja magát: olyan nagyon be akarta vésni a nevét a nagy rendezők közé, hogy végül kifogott rajta a hatalmas fa.
Egyszerű családi melodráma lett a nagyszerű regényből, mely a hatvanas évek Amerikáját festi le egy mikroközösség bemutatásán keresztül. Sajnos ennek az ereje hiányzik a filmből, mégsem tudom azt mondani, hogy rossz. A színészi játék valóban nem kiemelkedő ? még akkor sem, ha Ewan McGregor mellett olyan főszereplőink vannak, mint az Oscar-díjas Jennifer Connelly és az ígéretes tehetség, Dakota Fanning ?, a képi világ és a zene viszont nagyon is az. A sötétbe hajló, vészjósló képeket Martin Ruhe operatőrnek, az alig észrevehető, tökéletesen komponált zenét pedig Alexandre Desplatnak köszönhetjük, aki többek között olyan filmek zenéjét szerezte, mint A dán lány, a Florence ? A tökéletlen hang, A kis kedvencek titkos élete vagy A Grand Budapest Hotel. Elismerem: az Amerikai pasztorálnak vannak jól látható hiányosságai, ugyanakkor erős, elgondolkodtató film, mely biztosan ráveszi az embereket, hogy elolvassák a regényt és arra is rádöbbenti a mindenáron magyarázatot kereső nézőt: az emberi sors alakulására sok esetben nem lehet magyarázatot találni.
Tóth Eszter
Forrás: titanicfilmfest.hu/europakiado.hu
Fotó: imdb.com
