Az Európai Unió az elmúlt két évben négy rovar élelmiszeripari felhasználását engedélyezte: a keleti vándorsáska, az alombogár lárvája, a házi tücsök, a közönséges lisztbogár sárga lárvája több országban fogyasztható. Szigorúan szabályozni kell-e mindent, ami a tenyésztéssel és felhasználással kapcsolatos? Vajon változik-e a rovarok íze attól függően, hogy milyen körülmények közt nevelkednek, milyen tápot kapnak a tenyésztőktől? Alkalmazhatók-e az állatjólét megfogalmazott alapelvei? A tudomány ehhez hasonló kérdések sorával foglalkozik, az élelmiszermérnökök keresik a válaszokat és megoldásokat, hiszen a rovarok őrleményként vagy feldolgozva egészben az élelmiszeriparban környezetbarátnak és gazdaságos fehérjeforrásnak bizonyultak.
És mi lehet a művészek szerepe ebben a kérdésben? A megosztó témára adott reflexióik és az alternatívákra adott válaszaik szolgálhatnak-e megnyugtató válaszokként a félelmeinkre és félreértéseinkre? Ezek a válaszok és reflexiók a kizökkentés eszköztárát sem nélkülöző meghökkentő megoldásokkal élve egyfajta normakorrekciónak tekinthetőek. Amíg a tudomány inkább a megoldásokat keresi és irányítja a folyamatokat a racionalitás és fenntarthatóság figyelembevételével, addig a művészet sokszor a humor és irónia eszköztárát sem nélkülözve olyan külső nézőpontokat keres és talál, amely mentén lakhatóbbá teszi a világunkat.
A Culinary Institute of Europe legújabb Eat Art tematikájú kiállítása a rovarok élelmiszerként és élelmiszer-alapanyagként való felhasználásának kérdéseit feszegeti és ezekre reflektál a vizuális művészet eszközeivel.
A kiállítás címe az antropocén korszak nevére alliterál, ez a földtörténet nem hivatalos időszakának megnevezése és leírása széleskörben használt kifejezés. Az új időszak során az emberi tevékenység nagy horderejű hatásokat gyakorol a bolygó éghajlatára és ökoszisztémáira. A kiállítás címe az emberközpontú helyett a rovarközpontúra vagy művészetközpontúra transzformálja át a fogalmat.
A művészek ambiguitással bíró játékos és humoros megoldásai segítik a konkrét témától való eltávolodást. Gosztola Kitti munkái kiindulópontjául gyakran természettudományos, tudománytörténeti kérdések szolgálnak. A kiállítására készülő alkotásai a rovartenyésztés nagyüzemi módszereit tematizálják.
Nagy Kinga Kata technikailag egy korábbi sorozatához nyúl vissza, melynek megközelítése elsősorban képi játékon alapul. Munkáit leginkább a lírai hangvétel, kulturális utalások, fikciós elemek jellemzik. Egyfajta átmeneti állapot felvetéseként állnak művei. A jelenlegi képeinek tematikája azokat a kapcsolódásokat hívja életre, amelyek egyszerre vezetnek vizuális, kulturális, spirituális képzetekhez: mesék, mitológia, totemállatok, szimbólumok elevenednek meg az alkotásokon. A mikrokozmosz felnagyítását látjuk és az abba való belépés elgondolásának kísérletét jelenítik meg a képek.
A kiállítás bemutatja Pintér Gábor szobrait is, tárlatának címe All you can't eat. Pintér kövekből megformált hamburgerszobrait Csehországban készítette 2021-ben. A Morva folyó egyik mellékágának partján sétálgatva, a folyómeder víz által csiszolt köveiről jutottak eszébe a hamburgerek, az asszociációs játékot pedig a valóságban is szerette volna megragadni.
A képzőművészek alkotásaira a Culinary Institute of Europe egyik séftanára reflektál. A kulináris művészetek eredményei a kiállításon a közönség számára megkóstolhatóak. A kiállítást május 4-én nyitja meg Viola Csaba élelmiszermérnök a Kőfaragó utca 13.-ban. Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
Nyitókép: Nagy Kinga Kata képe az Arthropodcene kiállításról
