A hannoveri városi bíróság archívumában talált irat alapján a gyújtogatásért elítélt és kivégzett Marinus van der Lubbét a náci párt fegyveres szervezetének (SA) egyik különítménye szállította a Reichstaghoz 1933. február 27-én este, és az épület már füstölgött, amikor megérkeztek. A dokumentum a különítmény egyik tagja, Hans-Martin Lennings 1955-ös tanúvallomását tartalmazza.
Az egykori SA-tag a posztumusz perújrafelvétel esetére tett úgynevezett eskü alatti nyilatkozatot, amely szerint Marinus van der Lubbét a szervezet egyik kórházából hurcolták a Reichstaghoz autóval. Amikor a zavartan viselkedő holland fiatalemberrel az épülethez értek, az már égett. Később az egység valamennyi tagja tiltakozott Marinus van der Lubbe letartóztatása ellen. Lenningst és társait a tiltakozás miatt őrizetbe vették, és aláírattak velük egy nyilatkozatot, miszerint semmit sem tudnak a gyújtogatásról. Idővel csaknem mindenkit kivégeztek, aki a bűncselekményben érintettek szűkebb körébe tartozott.
A német parlament felgyújtása fordulópont volt a náci diktatúra kialakulásában. Másnap, 1933. február 28-án szükségrendelet érvénytelenítette a weimari alkotmány szabadságjogokat védő cikkelyeit, és megszüntette a tartományok autonómiáját, így a rendőrség és az SA bárkit letartóztathatott.
