Rozsda Endre (Mohács, 1913 ? Párizs, 1999) születésének századik évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Galéria, a Párizsban működő Rozsda Endre Baráti Kör és a Budapesti Francia Intézet együttműködésével retrospektív kiállításon mutatja be a művész munkásságát.
A mintegy száz festményt, grafikát és fényképet felvonultató kiállításunk címét Erik Orsenna egyik, Rozsda festményeinek szentelt írásából kölcsönöztük. Az idő továbbá Marcel Proust művére is utal, ami Rozsda számára egy kardinális és meghatározó irodalmi élményt, valamint inspirációs forrást jelentett.
A tárlaton a művész legkülönfélébb műfajú munkáit mutatjuk be, az életmű kronológiájának megfelelően. A válogatáson keresztül kirajzolódik a festőnek a naturalizmustól egészen az absztraktig terjedő pályája, valamint a sajátos szimbólumokat használó képi nyelvezete is. Rozsda festészetében, grafikáiban egy olyan művész jelenlétét érezzük, aki mindent képes vonalakkal és színekkel kifejezni, és akinek minden ceruzával és ecsettel húzott mozdulata finom jelentések hordozójaRozsda Imre Aba-Novák Vilmos festőiskolájában tanult. Festészete a harmincas években a magyarországi posztimpresszionista korszakhoz kapcsolódik. Első egyéni kiállítása, amelyet 23 éves korában a kor legjobb galériájában, a Tamás Galériában rendeztek (1936), jelentős sikert hozott: a kritikák dicsérik, a Szépművészeti Múzeum is vásárol képet. Korai festői korszaka egy Bartók-hangverseny hatására ért véget. A sikerei ellenére, Bartókot hallgatva értette meg, hogy festészetében "nem kortársa saját magának".A szobrász Barta Lajossal Párizsba költözik, ahol megismerkedik Max Ernsttel, Giacomettivel, és közel kerül a szürrealizmushoz is. Részt vett az Európai Iskola megalakulásában. 1948 után hazatér Magyarországra, és mivel a rendszer nem tűri az absztrakt festészetet, könyvillusztrációkat készít. Miután újra visszatér Franciaországba, 1964-ben elnyeri a nívós Cople-díjat. A 60-as évektől újra átalakul a festészete: különleges, csak rá jellemző festészeti világa továbbra is a szürrealizmusból táplálkozik, de a szinte architektonikusan felépített formákkal és a helyenként strukturált, helyenként örvénylő színek ritmusával, a formák és színek dialógusából rendkívüli részletgazdagságú mikrokozmoszokat hoz létre.1979-ben a Bateau-Lavoir-ban kapott műtermet, ahol élete végéig dolgozott.
A kiállítás kurátorai David Rosenberg (független kurátor, Párizs),Kopeczky Róna (a Ludwig Múzeum kurátora), a fotográfiai részt Baki Péter (a Kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója) válogatta.
A kiállítás fővédnökei a magyar Emberi Erőforrások Minisztériuma és a francia Kulturális és Kommunikációs Minisztérium. A tárlat a Magyar Nemzeti Galéria, a Rozsda Endre Baráti Kör és a Budapesti Francia Intézet együttműködésével, valamint a BNP Paribas, Colas, Veolia, Steba Biotech Imagine és a Hotel Nemzeti Budapest támogatásának köszönhetően rendezik meg.
