Az Óbudai Társaskör irodalmi-zenei összeállítása elsősorban arra törekszik, hogy egyfelől az 1956-os forradalmi eseményeket átélő egykori fiatalok, majd a későbbi idők mindenkori múlt- és emlékidéző fiataljai szólaljanak meg benne. A Rozsda ősz tudatos és érzelmi forradalmárai között említhető az 1960-70-es évekből Gérecz Attila, Petri György, Veress Miklós, Rakovszky Zsuzsa, Visky András, valamint a Hetek és Kilencek költőcsoport. Későbbről azok, akik 1956-ban még gyerekek voltak vagy meg sem születtek, és bár 1956-ot csupán az írásos és szóbeli, társadalmi és családi, irodalmi és művészeti hagyomány hagyta történelmi és morális örökül számukra, mégsem felejtenek. Alkotásaikban újrateremtik az 1956-os nagytörténetet, ők: Petrőczi Éva, Térey János, Szálinger Balázs és mások.
A Mécsesszemű remény körképéből (a szimbolikus számú, összesen hatvan szöveg sorából) nem hiányozhat 1956 néhány nagy tanúságverse, például Illyés Gyulától a korábban íródott, mégis ide tartozó, az Irodalmi Ujságban ekkor megjelent Egy mondat a zsarnokságról. Továbbá az olyan hirdetések, falragaszok, levélrészletek, rádióüzenetek sem, amelyek akár ama tíz nap humorával és hétköznapiságával is a forradalom hősiességét, pátoszát fényesíthetik.
A zenei válogatás érinti az akkor hallgatott klasszikusokat, a kor rádióban elhangzó műveit és az akkori zenei átalakulás tényleges résztvevőit, mint például Járdányi Pált, Lajtha Lászlót, Kodály Zoltánt.
Fotó: Óbudai Társaskör Facebook-oldala
