Hogy kerül a divat a múzeumba? A Ludwig Múzeum Out of the Box című kiállítása Király Tamás divattervező első, nagyszabású, retrospektív tárlata Magyarországon, amely éppúgy felrúgja a hagyományos értelmezéseket, széttöri a gondolkodás és a társadalmi rendszerek skatulyáit, mint ahogyan Király öltözékei.

Kapásból két válasz is van a kérdésre. Egyrészt a Ludwig vagány, friss és pezsgő intézmény, ahol gyakran történnek a megszokottól vagy elvárttól eltérő dolgok. Másrészt Király Tamás tevékenysége sem sorolható be semmilyen hagyományos és műfaji irányzatba, ruhái széttörik a gondolkodás és a társadalmi rendszerek skatulyáit.

Öltözékeket látunk ebben a kiállításban, azonban ezek a ruhák éppúgy tartoznak a divathoz, mint a színházhoz vagy a performanszhoz, esetleg a képzőművészethez. A ruhák egyszerre öltözékek és jelmezek, az azokat viselő figurák pedig éppúgy bábuk, mint mobil szobrok vagy olykor futurisztikus transzformációk.

Válogatás Király Tamás különböző korszakainak emblematikus öltözékeiből
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

A kiállított anyag épp olyan elementáris erővel hat ránk, mint Király Tamás összművészeti divatbemutatói. A terekben különféle díszletekbe rendezett, arctalan, felöltözött figurák állnak körölöttünk, olykor zavarbaejtő kompozíciókban, máskor pedig finom rendben.

A Ludwig Múzeum a fennmaradt ruhákból és dokumentációból álló kiállítása a bemutatók vizuális atmoszféráját adja vissza, miközben minden térben más és más hangsúlyok kerülnek előtérbe.

Fotó: Végel Dániel/Ludwig Múzeum

A központi terem két enteriőrje például egyértelműen a divatbemutatókhoz áll közel. A 2013-as ELLE Fashion Show-ra készült vörös rózsákból építkező ruhakölteményekben van valami bizarr és megmagyarázhatatlan erotika, általuk az arctalan bábuk megszemélyesítődnek, csábítókká lesznek. Itt látható még a show-ról készült videófelvétel és Királyról egy életnagyságúra nagyított fotó is. Az alkalomra készített, óriás rózsákkal dekorált öltözéke hatalmas méretű, szinte már giccsesnek mondható fejdíszével együtt igazán lenyűgöző.

Király Tamás a 2013-as ELLE Fashion Show-n
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

A tér másik felében egy kifutóra került nyolc figura, amelyek Király különféle korszakainak emblematikus ruháit viselik. Köztük látható egy műanyagfóliából készített balerinaruha is, amely mintegy megtöri a sor komolyságát.

A kifutó melletti falon egy hatalmasra nagyított fotón látjuk Királyt pózokba merevedett modelljeivel: úgy tűnik, mintha csak a divattervező lenne rajta élő alak, a többiek szoborként fogják körül az alkotót.

Fotó: Végel Dániel/Ludwig Múzeum

Ha ebben a teremben még nem lepődtünk meg eléggé, akkor a következőben biztosan sokkot kapunk: Király A hölgy kicsit bogaras című projektjének fekete színű darabjai kerültek ide.

Fotó: Végel Dániel/Ludwig Múzeum

A kreációk Krasznai Zoltán nagyméretű fotósorozatán is megjelennek, a képeket és a ruhákat pedig műlegyek, pókok, bőr és latex kiegészítők, láncok, egy kövekkel kirakott büszt, valamint a divattervező lakásából való asztal egészíti ki, amely díszletként szolgált a projektben.

Ez az installáció az underground sötét mélyébe ránt minket, miközben olyan periferiális kultúrákat idéz fel, mint a goth vagy a S/M világ.

A Baltazár Színház jelmezei
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

Király Tamás szerette a kontrasztokat, az anyagok és emberek kontrasztjait, amelyet a kiállítás kurátorai is remekül érzékeltetnek: a sokkoló fekete terem után jön egy fehér, ahol a sérült színészekkel dolgozó Baltazár Színház előadásához készült jelmezekből láthatunk egy kiváló válogatást. A Baltazáréji álomhoz létrehozott bogarakat, lepkéket, csúszó-mászókat idéző jelmezeknek egy átlátszó fólia adja meg a keretet, a különféle nyálkás testnedveket imitálva.

Colstokból készített ruhák
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

Ezután jön egy viszonylag nyugisabb rész: fémes-futurisztikus ruhák, colstokból készült öltözékek következnek. Az extra az a három öltözék, amelyek egy 1987-es pécsi bemutatóra készültek. Ezeket a csigavonalas, spirálokból építkező ruhákat egy-egy bábu fejéhez rögzítették, majd így függesztették fel őket, ezáltal némiképp groteszk látványt nyújtanak. Itt nagyon jól tetten érhető, hogy Király vonzódott az olcsó és egyszerű anyagokhoz, igyekezett a leghétköznapibb elemekből összeállítani ruháit.

Fotó: Végel Dániel/Ludwig Múzeum

Újabb izgalmakat ígér a következő terem, ami egy kvázi színházi tér, a felöltöztetett figurák felettünk, egy fémállványon egyensúlyoznak, így a ruhák szemlélése némiképpen akadályozott. A ruhák mögötti falon vetítés fut az 1988-as Dressater berlini divatbemutatóról, amelyen Király Tamás egyetlen kelet-európaiként mutatkozott be. Ezt a bemutatót egy emelvényről végig is nézhetjük. Érdemes rászánni az időt, mert ebből a show-ból láthatóvá válik, hogy Király mennyire szerette dramatizálni a bemutatókat: a modellek táncolnak, interakcióba lépnek egymással, éppúgy, mint egy színházban.

Fotó: Végel Dániel/Ludwig Múzeum

A kiállítótér legintimebb terében a Szigeten rendezett bemutatóiból láthatunk felvételeket. Ezek az alig-ruhák sokszor zavarbaejtőek, szexuális utalásokkal vannak tele, Király koncepcionális és vizuális radikalizmusa talán itt csúcsosodik ki: a péniszt imitáló ágyékkötőkben, fenékre applikált festményben, zsemléből készült melltartóban vagy éppen a bugyira applikált gyapjúpamacsban.

Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

Az utolsó teremben a Váci utcai séták elnevezésű projekt néhány darabját látjuk: ezek a ruhák a konstruktivista hagyományból építkeznek. Az 1980-as években szerveződött performanszok egyikének pillanatképét is megtekinthetjük itt: Király és a modelljei ezen a fotón úgy néznek ki, mintha a Rolling Strones vagy a Kiss együttes kelet-európai kortársai lennének.

A kiállítás Király népies kreációival zárul, a tükrös szívekből készített öltözék egészen rabul ejtő, pláne, ha alaposan megnézzük a mellette fotón látható modellt, akinek óriási vattacukorrá tupírozott hajára kerül a fejdísz.

A kiállítás szeptember 15-ig látogatható.

Kocsis Katica

Még több kép a kiállításról Galériánkban látható.