A Ki Mit Tube és a Hollywood Hírügynökség követői számára már egészen biztosan ismerős az arcod és a hangod. Korábban televíziós tehetségkutatókban is feltűntél, dalaidat játsszák a rádiók. A Cseh Tamás Programba milyen várakozással jelentkeztél?
A Cseh Tamás Programra már az első szériában felfigyeltem. Már akkor nagyon jó ötletnek tartottam, hogy a fiatal feltörekvő tehetségeket ily módon támogatják. Én magam is zenészként nőttem fel, zenészekkel éltem mindennapjaimat, stoppoltam körbe Európát, nagyon jól ismerem azokat az embereket, akikben buzog a kreativitás, és minden vágyuk, hogy valamilyen úton-módon felszínre törjön minden megálmodott ötlet, érdekes gondolat. Tisztelem ezeket az embereket, mert amit csinálnak, minden nagyon igaz és hiteles. Én magam is törekszem arra, hogy a saját hangomon szóljak az emberekhez, és nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy a Cseh Tamás Program pontosan erre kíváncsi. Nem volt kérdés tehát, hogy most én is jelentkezem, és egészen biztos vagyok benne, hogy minden egyes sikeres pályázó éppúgy szárnyal, mint most én.
A tavalyi évhez képest újdonság, hogy az induló előadók koncertezésre is fordíthatják az elnyert összeget. Te hogyan fogsz gazdálkodni?
Igyekszem okosan kihasználni a keretet, mert akármennyire is soknak tűnik a bankszámlán a pénz, bizony el lehet vele szaladni könnyedén. Minden egyes lépést nagyon jól meg kell tervezni, mindig tudnod kell, éppen hol tartasz, és mit szeretnél még megvalósítani. Én alföldi gyerek vagyok, de 8 éve már Budapesten élek, és volt időm beleszeretni néhány olyan klubba, koncerthelyszínbe, ahova most el is fogok jutni mint fellépő, és ettől repes a szívem. Azóta elmentem azokra a helyekre, és fejben tervezgettem, hogy a zenekarommal hogy fogunk elférni, mi hol lesz, mik a hely igényei és fordítva. Ez a lehetőség egy plusz izgalmi faktor.
10 éves korod óta a színpadon vagy, majd elvégezted a jazz-ének szakot is. Mivel ejtett rabul ez a világ?
Édesapám révén mindenki jazz zenész a családban. Jómagam háromévesen már kitekeredett nyakkal néztem apám zenekarát a színpad szélén és nem érdekelt a fülem mellett bömbölő monitorláda, ahogy az sem, hogy apu a Barbie házamtól fél méterre skálázott a szaxofonnal, én fogtam a kis műanyag, félig lemerült elemmel hamisan rikácsoló műanyag mikrofonom, és a tükör előtt 10000 ember előtt énekeltem a fejemben. Ez mindennapi rutin volt nálunk egészen általános iskola végéig. Azután elkerültem otthonról Szentesre kollégiumba, ahol ez mondjuk elég érdekesen nézett volna ki. (nevet) Szentesen a Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán végeztem, ami életem egyik legnehezebb, de leghasznosabb 4 éve volt. Beindult a színésznő láz, öntudatra ébredés, pofonok, nevetések, érzelmi csúcs, és mélypontok. Gimi után nem volt kérdés, hogy Budapestre jövök, ugyanis a Nemzeti Színház leszerződtetett három darabra. Az az év a rácsodálkozás éve volt. Minden olyan modern, flottul működik, profizmus van, pontosság, önállóság. Megtanultam dolgozni. Az évad vége felé viszont úgy éreztem, hogy zene nélkül egy hatalmas űr van bennem, ezért jelentkeztem a Bartók Béla Konzervatórium Jazz tanszakára, ahova csodával határos módon egyből fel is vettek (pedig nem is jazzt vittem a felvételire /nevet/) Ekkor éreztem igazán, hogy a helyemen vagyok. Hirtelen megtaláltam a második családomat. Rövid idő alatt nagyon sokat tanultam, amit a mai napig használok és tovább is adok. Örök hálám a tanároknak, osztálytársaknak, szerelmeknek, mert mindannyian rengeteget tettek hozzá a mostani személyiségemhez, lelki fejlődésemhez.
A mentorodtól, Balázs Sziszkától miben vársz segítséget?
Ha lehet így fogalmazni, Sziszkával szerelem volt első látásra az első találkozás. Nagyon könnyedén megtaláltuk a közös hangot, mint emberileg, mint szakmailag. Nagyon jó érzés olyan mentorral dolgozni, aki a végsőkig hisz bennem, és minden erejével azon van, hogy minél több emberhez eljusson a mi produkciónk. Napi kapcsolatban vagyunk, és minden lépést megvitatunk, hiszen úgy gondolom, van annyi tapasztalata és rálátása a dolgokra, hogy ketten együtt a lehető legjobbat hozzuk ki a lehetőségekből.
Dalaidnak egyben szerzője is vagy. Milyen ötleteid vannak önálló bemutatkozó albumodra?
A lemezen lévő dalok mindegyike egy kicsi én lesz. Minden dal stílusával megformál egy-egy személyiségjegyet. Menthetetlenül kreatív és merész vagyok, ezért a dalaim dramaturgiája nagyon fontos számomra. Történetek, sztorik, mesék, mind-mind az én kis fantáziavilágom. Az első single utolsó simításainál járunk, úgyhogy az hamarosan mindenki számára elérhetővé válik. Nem szeretnék kulisszatitkokba belemenni, de látványvilágban és ötletben is nagyon érdekes lesz, és ez mindegyik zenémre igaz lesz. Szeretnék a fülek mellett a szemnek, és a humorérzéknek is kedvezni. (nevet)
Hol láthatunk a legközelebb élőben?
Legközelebb Valentin nap alkalmával a Korhely nevű vendéglőben lesz egy akusztik koncertünk, melyet egy nagyon kedves zenész barátommal, Rafael Márióval adunk elő. Február huszadikán pedig a Symbolban Gönczi Gáborékkal lépek fel, mint vendég és csapunk egy óriási bulit.
Végh Nóra
