A sajttól a tejecskéig - A TEMPLOM EGERE

Fodor László az 1920-30-as évek egyik legsikeresebb színpadi írója volt itthon, aki évente kirukkolt egy új darabbal, és ezek közül számosat nemcsak itthon, de Amerikában is megfilmesítettek, köztük A templom egerét is. A siker vagy éppen a fenyegető történelmi fuvallatok a ?30-as évek végén őt magát is Amerikáig röpítették, ahol folytatta sikeres filmes pályafutását, sőt, 1955-től a német filmgyártásban is eredményesen dolgozott. Sokan Molnár-epigonnak tartják, több más kortársával együtt. Ami Molnárnál eredeti és szellemes, az utánzóinál sematikus, eredetiség nélküli, élettelen, üres, jellemei csak körvonalak - ezek a vádak. Tény, hogy ezek a komédiák nem a világirodalom legmélyebb darabjai, de nem is azzal a céllal készültek. Mint ahogy egyébként Molnár Ferencéi sem. Szimplán bohózatok, mulattatni vágynak. Néhány jó poén, előre látható történet, kedves csetlés-botlás, némi helyzetkomikum, ez minden. De hát nagyjából ezekből a sztereotípiákból állnak össze a komédiák általában. Itthon mindenesetre Fodor László szinte elfelejtődött, hébe-hóba tűzi műsorára egy-egy színház.

 Mihályi Győző és Schruff Milán
1927-ben, azaz a nagy gazdasági válság idején íródott e darab. A krach előtt ugyan, de a hangulat és a gazdasági környezet már bizonytalan volt, hasonló a maihoz. Széles társadalmi ollóval: éhező, a sajtról is csak álmodó templom egereivel és dúsgazdag, meleg tejecskét lefetyelő macskákkal. Ez az alaphelyzet: az egér egy végtelenül szegény leány, Nagy Zsuzsi, a macska egy dúsgazdag bankár-báró-elnök-vezérigazgató. És innen a történetet már kitalálhatják. Az ősbemutató a Vígszínházban volt Gaál Franciska, Rajnay Gábor és Somlay Artúr főszereplésével.
Ezúttal jóval kisebb színteret kapott a játék, ami erősen behatárolja a díszlettel és a térrel játszás lehetőségeit, de Barka (díszlet) kihozta a parányi térből, amit lehet. Hasonlóképppen tett Dr. Karinthy Márton, aki jól felpörgette az előadást, mozgalmassá igyekezett tenni a laposka, de szórakoztató történetet, és ez elsősorban a kiváló szereposztással sikerült is neki. Mindenki hozza a figurát, ahogy a nagykönyvben  - azaz a darabban - meg van írva: Mihályi Győző sármos, vonzó, férfias, határozott, energikus, lehengerlő bankigazgató. Schruff Milán Ferije, a bankigazgató mindezen vonásait nélkülöző fiacskája, apja halvány és léha másaként kellemesen hozza a másodhegedűst, az apa árnyékában botladozó, mellőzött, hiába epekedő fiút. Bartsch Kata a főnökébe szerelmes, ügyetlen titkárnő, majd csábító vamp, mindezt természetesen, kedvesen, üdén adja. Schnell Ádámnak nehezebb dolga van, az ő karaktere még ilyen sablonokba sem foglalható, egy öregedő, feladat nélküli igazgatótanácsi tag, akinek poénból is kevés jut, de a színész kihozza ebből a kevésből, amit lehet. Jóval hálásabb az irodai tisztviselő, Schünztl szerepe, és Kertész Péter remekel a vénülő, tesze-tosza, szervilis csinovnyik megrajzolásában. Poénból neki is kevés jut, de helyzetkomikumból akad bőven, és a színész testétől a nyakkendőjéig mindenből kifacsarja a maximumot. A legfelhőtlenebb kacagásokat ő csiklandozza elő a nézőkből.
 Mihályi Győző és Kovács Patrícia

A templom egereként a nyomaték kedvéért talpig egérszürkébe öltöztetett, állástalan titkárnőt Kovács Patrícia formálja meg kiválóan, sokszínűen, könnyedén. Nem restell egérkésen jelentéktelen lenni, smink nélkül, esetlenül, mégis kicsit erőszakosan keríti be a macskát, amire a nincstelenség, a reményvesztett nélkülözés készteti az ember lányát. Állást akar csak, férjet is nyer vele. Ezt az első percben tudjuk persze, de Kovács Patrícia olyan kedvesen játssza ezt a sablont, hogy egy percre sem unjuk. Nagy öröm őt mindig színpadon látni, ilyenkor kiderül, hogy a filmes sminkvakolatot lebontva és a szexi csaj kliséjéből kihámozva igazi tehetség rejlik benne.