Mindig félve fogadom az ekkora blockbustereket, mert gyakran megesik, hogy csak elhúzzák az ember orra előtt a mézesmadzagot, kifizettetik az átlagnál magasabb jegyárat, aztán nem kapunk mást, mint néhány eredeti műtárgy mellett sok reprodukciót, vagy ami még annál is rosszabb: más művészek munkáit. A Komplex kiállítóterébe érkezett Dalí-tárlat azonban nem ilyen. Igaz, aki arra készül, hogy nagy olaj-vászon Dalí-képeket lát majd, az csalódni fog, a tárlat anyagát ugyanis szobrok és litográfiák alkotják. Én azonban azt mondom erre, hogy végre! Dalí zsenialitását, kreatív szellemét ugyanis ezekben a munkákban is tetten lehet érni, mégsem kerülnek gyakran a figyelem fókuszába, ami igen nagy kár. A szürrealista alkotó autentikusan használta a különféle médiumokat, ösztönösen járt át egyikből a másikba, ezért óriási öröm, hogy végre van egy olyan kiállítás, ami rámutat: őrült zseni volt, aki bármilyen anyaghoz nyúlt, valami egészen rendkívülit hozott létre.
Az anyag a Beniamino Levi magángyűjteményében őrzött alkotásokból merített. Levi a hatvanas-hetvenes években Olaszország egyik legnagyobb presztízsű galériáját vezette, ahol olyan művészek állítottak ki, mint Miró, Magritte, de Chirico, Picasso. És persze Dalí. Barátságuk a hatvanas években indult, amikor a galerista egy párizsi kiállításon meglátta Dalí munkáit. A művész spanyol otthonában is járt, ahol korai kisplasztikáival szembesülve azt javasolta neki, hogy öntse bronzba festményeinek alakjait. Ezután pedig szorosan együtt dolgozott vele, növelte ismertségét, segítette pályáját, és közben maga is folyamatosan vásárolt tőle. Páratlan kollekciójának egy nagy szegmensét láthatjuk most a Komplex terében.
Végig sötét termeken keresztül haladunk, a litográfiák és a szobrok erős fénnyel megvilágítva keltik fel a figyelmet. Ettől egyfajta szentségét érzékeljük a térnek: egy pillanatra sem felejtjük el, hogy a szürrealizmus legnagyobb mesterének munkái között lépkedünk, a megvilágítás pedig lehetővé teszi, hogy a grafikai munkák is kellően vonzzák a tekintetet, és közelebb csábítsák a befogadót. A több mint százhúsz lap többsége annyira részletgazdag, annyi finomság van bennük, hogy ha mindegyiket szeretnénk alaposan tanulmányozni, több órát is el lehet tölteni itt. A kétszáz fölötti példányszámban nyomott sorozatok láttán például talán kevésbé hatódunk meg, de eredeti metszeteket is megnézhetünk.
A kozmosz meghódítása címet viselő 12 lap ilyen. Ezek a művek akkor készültek, amikor Figureasban megnyílt a Dalí-múzeum. A művész tudományos érdeklődése, a technikai fejlődésbe vetett hite nyilvánul meg a lapokon: képzelt űrutazás jelenetei láthatók, ami egyszerre zajlik a fantáziában és a valóságban. Kozmikus pillangók, olvadt órák, földönkívüli lények dominálják a kompozíciókat. Dalí álomvilágról és a fantáziáról alkotott gondolatai öltenek testet a Mózes és az egyistenhit című sorozaton is, amelynek inspirációs forrása Freud szövegei voltak. Az aranylemezekre gravírozott és báránybőrre nyomott lapok rendkívül expresszív kompozíciók, és az erotikus áthallásokat sem nélkülözik.
A de Sade márki szövegéhez készített illusztrációk is tele vannak fülledt szexualitással, ám azáltal, hogy Dalí színpadszerű terekbe rendezi a jeleneteket, mintha kissé tompítaná a bujaságukat. Fájdalom és kéj, gyönyör és brutalitás egyszerre jelenik meg az elképesztő színű műveken. A kedvenceim azok a kézzel színezett rézkarcok, amelyek a művész életének legfontosabb pillanatait örökítik meg. A színezések izgalmas festői minőségekkel gazdagítják őket, és a művész kéznyomát is őrzik.
A szobrok többsége bronz, emberléptékű alkotás. A litográfiákhoz képest jóval letisztultabbak és sterilebbek, a művészi őrületet kevésbé érzékeltetik. Viszont láttatják azt, hogy Dalí elképesztő finomsággal tudott alakokat megfogalmazni. A nők nőiesek, a férfiak hősiesek, és mindből földöntúli szépség árad. Míg a rajzok inkább dionüszosziak, a szobrok apollóniak. Magasztosak, és mivel a részleteik össze nem illők, szürreálisak. A nagyobb művek közül a Rózsafejű nő hat rám a legelemibben: a mankón támaszkodó, kicsavart test élet és halál között lebeg. Bestiális lény, amelynek bokréta fejéből szarv nyúlik ki.
A kisplasztikák között drágakövekkel kirakottak is vannak. A filigrán alakok, álomszerű figurák, unikornisok, angyalok zavarba ejtően csillognak az üvegburák alatt. A Lepke és a lány zavaró elemeket tartalmaz, megformáltsága képlékenységet érzékeltet. Óriási geg, hogy a gyertyatartó kialakítása folytán az alsó részbe helyezett gyertya felett el tud ugyan reppenni a lepke, ám a szárnyát meg fogja perzselni a gyertyaláng.
A kiállítást VR-élmény zárja: nyolc percre Dalí őrült álomvilágába kerülhetünk, ami szédítő élmény. Ez elegáns záróakkordja a tárlatnak, és Dalí forrongó, nyughatatlan művészetének kortárs nyelvre fordítására is képes.
A kiállítás 2023. június 30-ig látható a Komplex galériában.
Fotók: Csatlós Norbert
