A Sára asszony egy 19. század eleji, sokgyermekes család története. Ez a család lehetne akár hétköznapi is, ám kálváriája, s az ezt követő végkifejlet mégis példává, sőt, történelmi jelentőségűvé emeli őket. Sára asszony és férje, György, Misikét, hetedik gyermeküket temeti. Sára fásult, György összeomlott. A gyermekáldás bősége eddig végeláthatatlan tragédiába fulladt.
A tiszteletes vigasztaló szavai gépies és öncélú védőbeszédekké silányulnak, az Úr kegyelemteljes hatalma gyilkos súlyként nehezedik a világra, az orvos tehetetlensége pedig mintha visszájára fordítaná a segíteni akarást, szinte meghívja a halált, hogy megállapíthassa: ember itt nem tehet semmit.
És ekkor, mintha csak parancsszóra, megérkezik Demeter Bendegúz, a felvilágosult fiatalember, a tiszteletes unokaöccse, aki büszkén vállalja ateista voltát. A fiatal lázadó jelenléte és szavai végleg ellehetetlenítik hitében Sára asszonyt. György még küzd, de a ?pallón átsuhanó? boszorkányság szelleme, ösztönös, pogány gondolatok felé űzik a családot. Az istentelenség teret hódít a faluban, Sára asszony nyíltan bevallja, ő már nem hisz.
Harcot vív önmagával és környezetével is, érvényes válaszokat keresve gyümölcstelennek tűnő élete romjain. Azután ismét áldott állapotba kerül, de már a temetésre is készül, hiszen elkerülhetetlennek tartja az elkövetkező sorscsapást. De vajon ki lesz az új jövevény? A válasz szentesíti az újjászülető hitet, Arany János személyében.
A veszteség folyamatos rettegést szül
Vidnyánszky Attila rendező elmondta, hogy bár Döbrendetei műve egy 19. századi kamaradráma, mely a megemészthetetlen gyászról is szól, hozzátette: ?Inkább egy családról és az őket körülvevő kis közösségről. Ennek a családnak az életét valóban beárnyékolja a gyász, egymás után vesztik el gyermekeiket. A miértet keresik, azt, hogyan lehetne ezt a csapássorozatot túlélni, elfogadni az elfogadhatatlant, feldolgozni a feldolgozhatatlant. Miközben újabb és újabb gyermekáldásban van részük, ez egyúttal állandó szembesülés a tragédiával.
A veszteség folyamatos rettegést szül, hogy az újonnan fogant magzat megmarad-e. Kettős várakozás alakul ki bennük, amely az öröm lehetőségét, de a megelőlegezett gyászt is magában rejti. A vajúdás sem csupán testi, és még csak nem is egyéni lelki, hiszen Sára asszony mellett az egész közösségre kihat a tragikus események láncolata. Ez alól senki sem tudja kivonni magát. A család, a közösség is együtt vajúdik az asszonnyal. Ebben az állapotban Sára asszony ? a férjével együtt ? megpróbál magyarázatot találni sorsuk kérdésére. Isteni jelként értelmezik a történteket, előbb olvasni próbálnak ezekből a jelekből, majd eljutnak a tagadásba. Hosszú utat járnak be a végkifejletig.?
?A Sára asszony című drámát és remélhetőleg az előadásunkat is áthatja a várakozás hangulata. Illyés Gyula mondja Petőfiről, hogy egy egész nemzet szüli meg nagyjait, vagyis egy-egy kiemelkedő személyiség mintegy kora szellemi életének betetőzője. Várunk rájuk, vagy inkább megérik az idő arra, hogy ide jöjjenek közénk. A közönség már tudja, hogy Arany János jött, és itt volt közöttünk. Hatalmas katarzis lehetősége van ebben az utólagos tudásunknak.? ? árulja el Vidnyánszyk Attila a Nemzeti Magazinnak adott interjúban.
A címszereplő Söptei Andrea így nyilatkozott az előadás központi témáiról: ?Igen, a gyermekvállalás is fontos kérdés. A történet szerint itt van ez a nő, aki a darab elején a gyermekét temeti, majd kiderül, hogy hét már korábban meghalt, aztán várja a nyolcadikat? De a dráma esetében nem ez az igazán központi probléma. Ez a nő hívő közösségben, egy református gyülekezetben él. Ennyi temetés, ennyi tragédia után joggal vetődik fel benne is a kérdés, hogy mit akar az Isten? Miért úgy akarja elfogadtatni, megszerettetni magát, hogy közben gonosz velünk, kegyetlenségeket zúdít ránk. Sára asszony arra jut, hogy valamit rosszul csináltak, valami hibát követtek el, nyilván ezért bünteti az Isten őt és a férjét. De miért? ? kérdezi, és megpróbál válaszokat, megoldásokat keresni. Sára asszony mer kérdezni, és tud cselekedni.?
?De Sára asszony keresi a megoldásokat! Rájön, hogy mivel eddig csak a férje olvasta a Bibliát, így az ő és persze a papjuk szemüvegén keresztül ismerte a történetet, az evangéliumi üzenetet. Úgy gondolja, ha megtanul olvasni, ha megismerheti az eredeti tanítást, akkor ő talán rájön a titokra. Aztán elkezd buzgólkodni. A jócselekedeteivel próbálja kiengesztelni a haragvó Istent. Majd találkozik az ateista, szabad gondolkodású fiatalemberrel, akitől újabb könyvet kap. Újabb érveket és ellenérveket ismer meg. Már az öngyilkosság gondolatát is megfogalmazza, azt is végiggondolja. Amíg ezeket a stációkat végigjárja, magára vonja a közösség ellenérzését. A darabbeli doktor is sokallja a tanulmányokat, azt mondja, az asszony csak hallgasson. A lelkész is visszautasítja a szorgoskodását, fölöslegesnek tartja, hogy megtanult olvasni, pláne, hogy újabb könyveket kér. Nem szeretné, ha a tudásával őt is megszégyenítené ez az asszony. Sára egyedül marad. Csak a házastársa tart ki mellette, bár időnként mintha a férje is gyanakvóvá válna? De ez a nő meri vállalni önmagát, és addig megy, míg meg nem találja a választ? ? mondja Sára asszony karakteréről a Nemzeti Színház színésznője.
A szerző, Döbrentei Sarolta (1973) számos sikeres nagyjáték- és tévéfilm forgatókönyvének elkészítésében vett részt. Dramaturgként dolgozott többek között a Kincsem és a Liza, a rókatündér című filmekben.
Fotók: Nemzeti Színház/Eöri-Szabó Zsolt
