Kis megye nagy értékekkel. A nyugati régióban található vármegyében a szemet kápráztató természeti tájaktól a kulturális és építészeti örökségeken át a legkülönbözőbb szórakozási és pihenési lehetőségekig minden adott. Scherer Péter gyermeki ujjongással és nagy adag elfogultsággal mesélt fiatalkora helyszínéről: „Van a megyében egy tájszólás, amire én színészként nagyon érzékeny vagyok, és ami behoz nekem egyfajta ártatlanságot és egy pici időutazást” – mondta, melyet követően mi is megkezdtük a közös utazásunkat térben és időben egyaránt.
Elsőként az ország legrégebbi városát, Szombathelyet látogattuk meg, ahová nagyon sok emlék fűzi a színészt. Az akkori elitiskolába, a Nagy Lajos Gimnáziumba járt, s nagyon megdolgozott az elvégzésével. A közeli térről megosztotta velünk egy kedves történetét, ahol egykoron egy szökőkút állt, amiben a bankett után fogadásból alsónadrágban megfürdött. A város háromszög alakú, barokk-copf stílusú főterén mindenképp érdemes elidőzni, végigtekinteni a barokk, klasszicista és eklektikus lakóházain, a Szentháromság-szobron, a város szökőkútján, a Smidt Múzeumon, a Püspöki Palotán és a nagytemplomon.
Csendesebb környék, a város külterületén fekvő 2,75 hektáros területen fekvő Potyondi-mocsár felé vettük az irányt, mely egy ökológiai gyöngyszem, és gazdag élővilágnak ad otthont. A 20. század közepén kavicsbánya működött a helyén, ami később megszűnt, és a természet visszafoglalta azt, ami az övé.
Péter egyik személyes kedvence a jáki templom, melyet valóban vétek lett volna kihagyni. A templom a magyarországi román stílusú építészet kiemelkedő, szimbolikus alkotása, egyik legfontosabb, Európa-hírű egyházi műemlékünk. A templom egyik legjellegzetesebb eleme a két vaskos, monumentális torony, valamint az úgynevezett bélletes, tehát fokozatosan szűkülő kapuzatokkal faragott főkapu.
A vármegye egyik éke az Őrség, mely hazánk természeti kincsekben, a történelmi múltat idéző értékekben, kulturális és szakrális látnivalókban gazdag tájegysége. „Valahol olvastam, hogy az Őrség építészetében, gondolkodásmódjában hasonlít Erdélyre, s valóban így van. Ahogy Erdélyben, itt is vissza kell kicsit kapcsolni, az óra itt lassabban jár. Amikor beül az ember, s megeszi a vasi burgonyás dödöllét, az olyan, mint amikor Erdélyben a juhtúrós puliszkát kanalazzuk szalonnapörccel.” Kőszeget, az apró ékszerdobozt is útba ejtettük, ahogyan a Jurisics-várat is, melynek a belső udvarában nyári színház működik, ahol többször is fellépett már Péter. Felhívta a figyelmünket a vasi gyógyvizekre, Bükfürdőre és a sárvári termálfürdőre is.
A magyar kosárlabda fellegváránál, a körmendi kosárcsarnokban zártuk vasi kalandozásunkat. „Ez egy tízezres város, de 1976 óta NB 1-es! Ha kosármeccs van, az egész város itt szurkol, olyan hangulat van, amit semmihez sem tudok hasonlítani!” – árulta el hatalmas lelkesedéssel.
