Robert Schuman 1886-ban született, 1919-től két évtizeden keresztül parlamenti képviselő volt. A német megszállók 1940-ben bebörtönözték, de 1942-ben sikerült megszöknie. Franciaország felszabadulása után visszatért a politikához: volt pénzügyminiszter, miniszterelnök, 1948 és 1952 között több kormányban szerepelt külügyminiszterként. Nyilatkozata, amely megvetette az Európai Szén- és Acélközösség alapját, s amely Jean Monnet-nak, a francia kormány tervezési részlege akkori vezetőjének elképzeléseit is magába foglalta abból indult ki, hogy "a világ békéjét nem lehet megoltalmazni a fenyegető veszélyekkel arányban álló erőfeszítések nélkül", s hogy "egy szervezett és élő Európa nyújthatja a civilizációnak azt a hozzájárulást, amely elengedhetetlen a békés viszonyok fenntartásához".
"Az európai nemzetek tömörülése megköveteli - hangoztatta -, hogy megszűnjék a Franciaország és Németország közötti évszázados ellentét. A francia kormány azt javasolja -folytatta -, hogy a francia és a (nyugat)német szén- és acéltermelés egészét helyezzék közös főhatóság alá egy olyan szervezetben, amely Európa más országai előtt is nyitva áll." "A szén- és acéltermelés közössé tétele azonnal biztosítja a gazdasági fejlődés közös alapjainak megteremtését, az európai szövetkezés első állomását, és változtat azoknak a térségeknek a sorsán, amelyek hosszú ideig háborús eszközök gyártására rendezkedtek be, olyan eszközök gyártására, amelyeknek épp ezek a térségek váltak legbiztosabban áldozataivá. Az így szövődő termelési szolidaritás odahat majd, hogy Franciaország és Németország között a háború nemcsak elképzelhetetlen, hanem ténylegesen lehetetlen is lesz" - állt a nyilatkozatban, amely ezután részletezett olyan alapelveket, mint az említett főhatóság pártatlan megbízatását, a szén és az acél egyenlő feltételek mellett való piacra jutását, a közös kivitel fejlesztését harmadik országok irányába, az érintett iparágakban foglalkoztatottak életszínvonalának kiegyenlítését, a vámmentességet, a termelés legésszerűbb elosztását a legmagasabb termelési szinten, a piacok egyesítését.
Robert Schuman azzal zárta nyilatkozatát, hogy ezek az alapelvek és kötelezettségek államközi szerződésekben fognak testet ölteni, amelyeket az aláírás után a parlamenteknek ratifikálniuk kell.
