Selyemfiúból vietnami veterán

Jonathan Vincent Voight Yonkersben, New York államban született. Édesanyja német emigránsok gyermeke volt, apai nagyszülei pedig szlovák bevándorlókként érkeztek az Újvilágba. Két fivére közül Wesley, ismertebb nevén Chip Taylor énekes-zeneszerző lett, egyebek mellett ő írta a Wild Thing és az Angel of the Morning című kultikus slágereket.

Voight katolikus neveltetésben részesült és egy katolikus iskolába is járt. Itt kezdett el komolyabban érdeklődni a színészet iránt, miután eljátszotta a The Song of Norway című iskolai színdarab egyik főszerepét. Tanulmányait a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetem falai között folytatta, a diploma megszerzése után, 1960-ban színészi álmokat dédelgetve New Yorkba költözött, ahol Sanford Meisner tanította a színészmesterségre.

A Broadwayn 1961-ben debütált A muzsika hangja című musical egyik kisebb szerepében. Először 1965-ben állt a kamera elé a Fearless Frank című filmben, és már harmadik szerepével befutott. A kis költségvetéssel készült, de filmtörténeti mérföldkövet jelentő Éjféli cowboyban egy nagyvárosba utazó, selyemfiú-karrierről álmodozó vidéki fiút alakított, jutalma a legígéretesebb feltörekvő tehetségnek járó Golden Globe- és BAFTA-díj lett, és Oscar-díjra is jelölték a legjobb főszereplő kategóriában.

A szinte az egyik napról a másikra világsztárrá vált Voight a következő években olyan filmekben-szerepekben remekelt, mint a Gyilkos túra a természettel és gonosztevőkkel hadakozó egyszerű embere vagy A bajnok szebb napokat látott, fia visszaszerzéséért még egyszer kesztyűt húzó ex-bokszolója. A hazatérésben Jane Fonda partnereként rokkant vietnami veteránt személyesített meg, és megkapta a legjobb főszereplőnek járó Oscar-díjat.

Számos felejthető filmet is elvállalt, említésre méltó alakítást csak 1985-ben, Andrej Koncsalovszkij Szökevényvonat című akciófilmjében nyújtott. A Szemtől szembe című filmben  bűnözőt játszott, a Mission: Impossible első részében a fő gonosz, Az esőcsináló című Grisham-regény filmadaptációjában gátlástalan ügyvéd volt. A Pearl Harbor című háborús drámában Roosevelt elnök szerepét alakította, az Ali című életrajzi drámában egy neves sportriporter bőrébe bújt, és ismét Oscarra jelölték.

Könnyedebb műfajú közönségfilmeket is vállalt, mint A nemzet aranya, a Transformers és a Legendás állatok és megfigyelésük. Még mindig a legkeresettebb karakterszínészek közé tartozik, neve nemrégiben Francis Ford Coppola készülő, Megalopolis című grandiózus alkotásának szereplőgárdájában bukkant fel.

Színházi és mozifilmes szerepei mellett a televízióban is gyakran láthatta őt a közönség: szerepelt a II. János Pál – A béke pápájában, a 24 című nagysikerű akciósorozatban, valamint a Ray Donovanben.

A színész 1962-ben vette feleségül Lauri Peters színésznőt, akivel A muzsika hangja forgatásán ismerkedett meg. Házasságuk 1967-ben válással végződött. Második felesége a szintén színésznő Marcheline Bertrand volt, az 1971-ben kötött és alig hét évig tartó házasságból két gyermeke született, Angelina Jolie és James Haven szintén a színészi pályát választották. Voight egészen kis korukban hagyta ott gyermekeit, akikkel kapcsolata hosszabb időre megszakadt, és később is rendkívül rossz maradt, csak Bertrand 2007-es halálát követően békült ki velük.

A színész többé nem nősült meg, de az idők során számos hírességgel volt hosszabb-rövidebb viszonya. Politikai nézetei is sokat változtak, fiatalon liberális eszméket vallott és tiltakozott a vietnami háború ellen, ma hevesen kritizálja a demokrata pártot, a szabad fegyverviselés szószólója és nyíltan támogatja Donald Trumpot. A színészt 2019-ben az Egyesült Államok legmagasabb művészeti elismerésével, a Nemzeti Művészeti Érdeméremmel tüntették ki.

Nyitóképen Jon Voight 2013-ban. Fotó: Robyn Beck / AFP