Marcus Aurelius halála után, aki fiát, Commodust jelölte ki utódjául, Róma külpolitikai helyzete hosszú időre viszonylag békés maradt. Belpolitikailag azonban a korszakot trónviszályok jellemezték, melyeknek csak 193-ban Septimius Severus vetett véget. 193-ig az ellenzék megerősödött Commodusszal szemben, szemére vetették, hogy uralkodásra képtelen, pazarló hajlamú és hatalmi mámorban szenved. Az elégedetlenség összeesküvésben öltött testet, melynek Commodus is áldozatául esett. A következő hónapokban a praetorianusok egymás után több császárt kiáltottak ki, akiket azonban vagy meggyilkoltak, vagy a rómaiak nem fogadtak el. A provinciák légiói is bekapcsolódtak a küzdelmekbe. Végül a Carnuntumban császárrá kikiáltott Septimius Severus - a hadseregre támaszkodva - kerekedett felül, és megalapította a Severusok dinasztiáját. Kemény vezetése és katonai sikerei a párthus határon stabil időszakot biztosítottak Róma számára. Mint a hadsereg tagja - Septimius Severus az első "katonacsászár" -, a katonai hatalmat előnyben részesítette a polgári hatalommal szemben.
