A Seuso-kincs vizsgálatát sürgetik az angol régészek

Az i.sz. 350 és 450 között készített Seuso-kincs 14 római kori tömör ezüstből készült tálból, tálcából és kancsóból áll. A négy hatalmas méretű, tiszta ezüstből készült tálat valószínűleg egy görög műhelyben készítették egy jómódú római számára. A római neve Seuso lehetett, ez a név olvasható ugyanis a feliraton, ahonnan a leletegyüttes a nevét kapta: "Legyenek ezek, ó Seuso, a tieid hosszú időre, e kis edények szolgálják gazdagon utódaid is". A kincs darabjai nagy hasonlóságot mutatnak a XIX. században a Balaton közelében talált leletekkel, amelyek ma a Nemzeti Múzeumban láthatók. Az egyikbe a Pelso nevet vésték, amely a Balaton római elnevezése.
 
A neves régész levelére a brit kormányzat régészeti ügyeit koordináló szakértője, Rupert Redesdale válaszolt a Guardianben. Szerinte az ókori étkészlet felfedezése és sorsa kalandregénybe illik, ám egyben a brit kormányzat műkincskereskedelemmel kapcsolatos problémáira is rávilágít. Redesdale részben igazat ad Renfrew-nak, ám leírja azt is, hogy a Seuso-ezüstök szerencsétlenségére az ominózus 2003-as törvény ebben az ügyben nem alkalmazható, mert az csak a 2003 után felfedezett kétes eredetű műkincsekre vonatkozik. A szakértő szerint az ügy legnagyobb problémáját az jelenti, hogy a magyarok hiába állnak elő követeléssekkel, az általuk bemutatott bizonyítékok nem elegendőek a szakszerű bizonyításhoz. Azzal viszont ő is egyetért, hogy minél előbb szükség van egy szakszerű vizsgálatra.