„Az addiginál látványosabb, élményszerűbb tárlatokat kezdtünk el készíteni, a kicsit poros, kicsit dohos múzeumi világ kifordítása, kulturális színtérré alakítása sikeresen megtörtént” – mondja a Petőfi Irodalmi Múzeum nemrég Móra Ferenc-díjjal kitüntetett munkatársa, dr. Szilágyi Judit irodalomtörténész, több jelentős kiállítás kurátora.
A most kapott Móra Ferenc-díj mit jelent a pályáján?
Örömmel tölt el, hogy szakmai elismerésben részesülhettem. Megjegyzem, 2009-ben a kollegáimtól kaptam egy múzeumi belső elismerést, az úgynevezett Pálma Fáma-díjat, ami szintén nagyon fontos volt nekem. A mostani díj jelzi, hogy kívülről is értékelik a munkám, számomra ez nagy megtiszteltetés.
Emlékszik, hogyan nézett ki az első időszaka a Petőfi Irodalmi Múzeumban?
2003-ban kezdtem el dolgozni a kézirattárban és azt mondhatom, a mai napig nagyon jól érzem itt magam. Az alapvető dolgok nem változtak az idők alatt, nagyon erős, egymást segítő csapat jött össze. Amikor kezdtem, E. Csorba Csilla volt az igazgató, az ő időszakában robbant nagyot a PIM.
Robbanás alatt mit értsünk?
Egyrészt E. Csorba Csilla hatalmas energiája és rendkívüli maximalizmusa segített abban, hogy lendületet kapjon a PIM, másrészt a múzeumi szféra is számos komoly változáson ment keresztül. . Az addiginál látványosabb, élményszerűbb tárlatokat kezdtünk el készíteni, a kicsit poros, kicsit dohos múzeumi világ kifordítása, kulturális színtérré alakítása sikeresen megtörtént. Nem csak a megőrző, feldolgozó funkció volt a fontos, hanem hogy kommunikáljunk a közönséggel, nyissunk a külvilág felé. A folyamat a nemzetközi trendek sorába illeszkedik:erre a hullámvasútra ült fel jó időben a PIM.
A kiállítások összeállításakor figyelembe veszik, hogy a szakmának és a közönségnek is megfeleljenek?
Nem sokkal azután, hogy elkezdtem itt dolgozni, szerveztem egy kiállítást, amely a növények és az irodalom kapcsolatát dolgozta fel. Ez úgy nézett ki, hogy jó sok növényt kihordtunk a PIM udvarára és ezekhez illesztettünk szövegeket. Az ötletet egynyári élménynek szántuk, ami abszolút jól mutatta, hogy a múzeum kilép a saját falai közül. A PIM ismertségén nagyot lendítettek a buszos vándorkiállításaink is. Az elsőt 2008-ban indítottuk a Nyugat századik évfordulója kapcsán. Nagy sikere volt, ezt folytattuk a következő években, legutóbb pedig 2017-ben, az Arany János évforduló idején.
Könnyen elérik a fiatal korosztályt?
Nagy nehézsége egy irodalmi múzeumnak, hogy szövegcentrikus, és ez alapvetően összefügg az olvasás problematikájával. Olvas-e a fiatal generáció betűt? Hogyan érdemes számukra tálalni a szöveget? Ehhez hasonló kérdések egész sorával kell megbirkóznunk, ezért újabb és újabb trükköket igyekszünk bedobni. A vándorkiállításainknak van egy szociokulturális missziója is, mégpedig az, hogy olyan helyekre is eljuthassunk, ahova nehezen és ritkán ér el a kultúra. A digitális eszközök és a vizualitás sok segítséget nyújt abban, hogy ilyen környezetben is felkelthessük az érdeklődést egy-egy alkotó vagy irodalmi jelenség iránt.
Hogyan helyezné el a nyugat-európai irodalmi múzeumok között a Petőfi Irodalmi Múzeumot?
Óriási a szórás, őrült nagyok a különbségek. Találkozunk olyan helyekkel, amiknek a fejlettségi szintjén a PIM rég túljutott, de azért van még hova fejlődnünk, ezt tudjuk, és ennek érdekében mindent meg is teszünk. Például a technika felhasználási lehetőségei terén mindig előre lehet lépni, azonban nem légből kapott állítás, hogy elég jól állunk az összehasonlításban.
Kiemelne egy-egy most is futó projektet és jövőbeli tervet?
Az irodalom és a gasztronómia köré épülő kiállításunk most Székelyudvarhelyen van, ősztől Stuttgartban mutatjuk be. A jövőre tervezett buszos projekt központi témája a gyerekirodalom lesz majd, ennek egyik, kortárs magyar gyerekverseket szemléltető változatának helyszíne jelenleg Kolozsvár. Házon belül is zajlanak az események, egy percig sem unatkozunk: hamarosan megújul a Petőfi kiállítás, és a következő évi projektjeink is szervezés alatt vannak.
