A gyárudvaron, valódi, falusi jellegű kutyaugatás fogad, benn a gyárban meg a vagy négy ember, aki a nem túl meleg gyárcsarnokban, mind Juhász Anikó új darabjának a kezdésére vár. Szerda van, a harmadik nap, csúszunk vagy egy órát, addigra össze is gyűlik a közönség, és közben megnézhetjük Schiller Kata színházi fotográfiáit az előtérben, amelyek a nemrég, fiatalon elhunyt Bertók Lajos szerepeit örökítik meg és ettől átjárja őket valami földöntúli hűs levegő. Fázunk hát továbbra is. Eggyel beljebb forralt bor vár, alternatív gyorsbüfé, és Krizsán Zoltán komor hangulatú, hiperrealista festményei, sok szót nem vesztegetnék rájuk, de van, akinek eszébe jut róluk a romantika narratikus szenvedélye, vagy a hellenizmus heroizmusa.
Az előmelegített színházteremben aztán végre megtekinthető a Finita la Comédia: Haruspex című új produkciója. A jobb napokat is látott színházcsináló most kiváló festőlányokat, képzőművészeket hívott össze egy produkcióra, amelyet, ha néhány szóval szeretnék összefoglalni, akkor a skizofrénia külső szemlélő számára értelmezhetetlen káosza kifejezés illene rá. A cím azt jelenti: az etruszk jós, aki áldozati állat beleiből jósol. Mit mondjak, döbbenetes, lefegyverző, maga a tény, hogy két órán keresztül képes voltam nézni azt, hogyan jósolnak üveggolyóból, sörösüvegből, Nirvána számokból, de talán még rántottából is a színpadon. A végén a "főszereplő" Tóth Gergely értelmezhetetlen monológja látható még órákig videón, arról beszél hosszan, hogy a jövő egy lyukacsos szaggatott vonal. Nekem meg magas a vérnyomásom, de egyre jobban tetszik a hely, az új periféria centruma. Fognak még itt új Dixik születni, azt hiszem.
Az ötödik napon, pénteken már úgy érkezem, mintha az enyéim közé, az utóbbi évek egyik legtehetségesebb kortárs táncosa, az excentrikus ex-Frenák tag, Juhász Kata: Fúga című koreográfiáját táncolja Baranyai Balázs. Katát is lehet látni, ami jó, ölembe vehetem féléves, vidám kisfiát (új generáció), aki azonnal lehány, és boldog vagyok, mert valaha egy hasonló helyen, ismerkedtem már így fiúval és meglehetősen hosszú lett a szerelem.
Az Adriatic nevű cseh formáció Polaris című produkcióját nézzük. Színház az északi sarki típusú magányról, a férfibarátságról, a reménytelenségről, a megsemmisülni vágyásról. Szikár és pikáns produkció, érdekes íz a lőrinci éjszakában, benne van a Kafkai örökség és a Vakond nadrágja humora.
A Bijou zenekar koncertjét már csak a Hártó Szilvia jelenség miatt várjuk meg. Amíg a zenekara és a technikai cuccok nehezen összegyűlnek, addig is szórakoztatja a közönséget, vagy azzal, hogy széket hord, vagy azzal, hogy a capella énekelgeti a saját szövegeit. Nem is kéne hozzá zene, fantasztikus hangja van, őstereskovás, meg olyan színházat csinál, egy piros boában, hogy több jelenlévő alkotó tanulhatna. Minimál hangzás, nyugodt életérzés, ez kell nekünk, meg egy kis könnyed álmodozás. Ha kitesszük innen a lábunk, ott úgyis csak a problémás világ toporog.
