Kinek nem jutott még eszébe, hogy szerelemből, gyűlöletből vagy végtelen elkeseredettségből véget vessen ennek az egésznek? Az se baj, ha ez másnak a végét jelenti, csak történjen már valami. Göndör Sándor, a falu rossza is eljut a valami végére, amikor halálosan és reménytelenül beleszeret a falu bírójának leendő menyébe. És ha a harag rossz tanácsadó, akkor Göndör ezerszer rosszabb tanácsadót választ magának: a teremtés leggonoszabb bakterét, akit egyenesen Gonosz Pistának hívnak. Nem csoda, hogy a kis falu mindennapjaiban megjelennek az ön- és gyilkossági kísérletek, az ármány és a szabad rablás. De hiába minden fondorlat, az életből tudjuk, hogy mindig minden jóra fordul, hiszen a szerelemes férfinak is eljön a végzete: a szerelmes nő.
Tóth Ede után és helyett írták a Mohácsi testvérek ? olvasható a színház honlapján található darabismertetőben. És valóban: a 19. század végén ? 1873-ban ? íródott műnek bár a nyelvezetét megtartották az alkotók, a történetet a mára formálták. Nemcsak azzal, hogy különféle aktuális politikai tartalmat csempésztek a darabba, hanem azáltal is, hogy a néző ráismert: ez akár bármelyik magyar faluban, akár velem is megtörténhet. A 225 perces előadás úgy suhant el, mintha csak egyórás lett volna.
?Nagy adósságom, hogy eddig nem jártam Szombathelyre előadásokra. Ezt pótolni fogom mindenképpen, mert nagyon is megérdemlitek, hogy utazzunk értetek. Fantasztikus társulat vagytok? ? mondta az alkotógárdának Horváth Illés színész, aki meghívott szakemberként vett részt a beszélgetésen. Hozzátette, hogy az, amit látott a színpadon A falu rosszában, a legmagasabb rendű színészet: azt érezte, hogy a mondatok mögött ott vannak a színészek gondolatai, van a játék mögött ?szív és szándék?.
Kutszegi Csaba tánckritikus a Mohácsi fivérek átdolgozásának egyrészt az a célja szerinte, hogy önfeledten nevettessen, másrészt, hogy megmutassa: a történet rólunk szól, a jelenünkről ? ezt az üzenetet pedig meg kell értenünk. Hozzátette: jó volt látni, hogy megfelelő helyen (az aktualitások említésekor) tört ki spontán, őszinte taps.
Nemcsak a poénok, a régies nyelvezet és az aktualitások dobták fel a darab hangulatát, hanem a zenei betétek is, amelyeket egy-egy színész vagy az egész falu énekelt.
?Nem az eredeti mű zenéjét használtuk, voltak János által javasolt népzenék, illetve olyan dalok is, amelyeket én szerettem volna beletenni az előadásba? ? mesélte Kovács Márton zeneszerző. A zenei világ így eklektikusra sikerült, melyet a zenekar igyekszik összefogni ? fogalmazta meg. ?A munkám egyébként akkor jó, ha a zene szervesen bele tud simulni a színpadi történésbe.?
?Nem akartam nagy és bonyolult dolgokat csinálni. Annyit érzünk, hogy vicces és sírós jelenetekben vagyunk benne? ? mondta Mohácsi János, az előadás rendezője. Megjegyezte továbbá, hogy ezt a darabot tíz évvel ezelőtt Kaposváron már megrendezte, a mostani, szombathelyi változat ennek az átdolgozása. ?Az a tudás, amelyet kaptam a kaposváriaktól, ebben az előadásban mind benne van.?
Szíjjártó Anita
Fotó: Weöres Sándor Színház/Mészáros Zsolt
